Hogy lehet megértetni a családdal, leginkább szülőkkel, hogy nem azért étkezem és élek úgy, ahogy, mert flancolni akarok, vagy mert a párom befolyásolt?
Alapból ott kezdődik a konfliktus, hogy én laktózérzékeny vagyok. Kiskoromban meglett a pontos orvosi diagnózis, a helyzet azóta is fennáll nyilvánvalóan. A család nem akart bajlódni azzal, hogy mindenki laktózmentes étrenden legyen miattam, egyszemélyre meg macerás úgy főzni, na meg kis faluban, ahol akkoriban volt néhány kisbolt, meg öt kocsma, nem is feltétlenül lehetett anno olyan könnyen beszerezni minden tejtermék laktózmentes változatát. Szóval én enzimeket szedtem. Igenám, de az elmúlt években azt vettem észre, hogy ez sok esetben nem segít a problémámon úgy igazán, tehát nincs a hasmenést megelőzően előtte órákig gyomorgörcs meg puffadás, mintha nem szedném, hanem így egyszercsak random nyilaló fájdalom, meg a mindjárt összefhosom magam érzés jön. Tehát az például totál esélytelen, hogy én a kis reggeli gabonapelyhemet bármiféle nem laktózmentes tejjel egyem, mert nincs jó vége.
És hát a szüleim nem igazán akarják ezt elfogadni, mondván, hogy "hát kiskorodban bezzeg megtudtad enni a gyógyszerrel, ez így egy nagy kamu, csak a luxusról szól". Konkrétan odáig fajult, hogy ha hazalátogatáskor viszek valami kaját nekik, ami tartalmazhat tejterméket, akkor közlik velem, hogy "nem kiváncsak a gusztustalan okádék kotyvalékomra". Holott ha nem tudják, hogy én főztem, ergo nem tudják, hogy mondjuk normál tej helyett laktózmentes van benne, akkor nagyon finom, nagyon jó...
De igazából ezt még át lehetett hidalni, keveset járok haza, meg ilyenek.
Nekik másik probléma az, hogy több dologban figyelek a környezetvédelemre. Ez akkor tűnt szembe nekik, amikor meglátogattak. Ha a húgom, vagy bárki szívószállal akar inni bármit is nálam, akkor nincs műanyag, csak fém. Vagy amikor tök random a tesómnak megjött, amikor éppen engem látogattak meg(12 körül volt, nyilván nem volt annyira beállva a ciklus), én nem tudtam betétet adni, mert kelyhet használok, akkor azon ment a kiakadás. Vagy azon, hogy a zöldségeket/gyümölcsöket nem zacskóba tartom, hanem többször használatos textiltasakban. Hogy ezek, a fémszívószál, a kehely, a textilzsákok csak flancos, drága hülyeségek. Holott azon kívül, hogy kevesebb hulladékot termel, hosszútávon sokkal olcsóbb, mindet használhatod évekig, és nem kell minden alkalommal újat venni.
A másik pedig az, hogy kevés húst fogyasztok. Nem vagyok vegán, sem vegetáriánus, szimplán nem igazán kívánom a húsos ételeket, pláne nem nagyobb mennyiségben. Ha mégis fogyasztok húst, akkor egyrészt kis mennyiségben, másrészt a másik indok mellékes. Ők ezt az álláspontomat évek óta ignorálják, ami nem okozott gondot, mert, mint mondtam ritkán járok haza. Viszont ez vágta ki a biztosítékot a szüleimnél legutóbb, és leginkább a mennyiség része. Meg lettem hívva a párommal együtt a családi disznóvágásra. Ez egy másfél napos program tág családi körben. Tök jó, hazamegyek, bemutatom a páromat mindenkinek, fasza lesz, legalábbis ez az elképzelésük. Viszont én azt mondtam, hogy nem feltétlenül ez a legjobb alkalom a bemutatkozásra, meg nagyon elfoglalt leszek, akkorra van kitűzve egy csomó feladat a tanulmányaimmal kapcsolatban, szóval valószínűleg kihagynám.
Erre teljesen kiborultak, hogy csak a párom miatt nem akarok jönni, mert neki "az idióta vallása" tiltja a sertéshús fogyasztását, pedig ők "olyan elfogadóak a párommal kapcsolatban már látatlanban is"(értsd: örülnek, hogy legalább nem nő), aki egy "görény, és tele beszéli a fejemet a hülye vallásával". Egyrészt leszögezném, hogy ez egy fél éves kapcsolat sincs még, nekem meg már lassan két éve ilyen az életmódom, csak ők ignoráljak, hogy én nem igazán fogyasztom húst, ezért most azt, hogy nem feltétlenül akarok teljesen részt venni egy családi rendezvényen, ahol az egésznapos húsfogyasztás a téma, ahol étkezésenként mindent rádtukmálnak, azt annak tudják be, hogy igazából csak a párom miatt nem akarok disznót fogyasztani. Holott szimplán arról van szó, hogy nincs kedvem a távolabbi családom minden tagjához, és ezt azzal megdobva, hogy az legyen rámtukmálva, ami nekem abban a mennyiségben nem esik jól. Másrészt, igen, a párom pakisztáni, de ő nem hívő. Bizonyos szokásokat tart, például azt, hogy nem fogyaszt disznóhúst, de ez inkább nála egy régi berögződés, kb olyan, mint amikor a falusi öreg nénik viszolyognak a tengeri ételektől, tehát nem ilyen elvi alapú dolog. És igen, nem akarom úgy bemutatni otthon, hogy 1) a fő program az olyan ételek elfogyasztása, amit ő nem szeret, és ezeknek az étkezésenként több fogáson keresztüli tukmalása, 2) ő még nem igazán beszél jól magyarul, így pont a fontosabb családtagjaimmal nem tudna a közvetítésem nélkül kommunikálni, az meg akkor már sokkal egyszerűbb, ha az irritálóbb, mindenbe beledumaló része a tágabb családomnak, akiket évi maximum kétszer látok, nincs ott.
Szerintetek hogy lehet megértetni a szülőkkel, hogy amit csinálok, azt azért csinálom úgy, ahogy, mert nekem az úgy jó, nem pedig valami külső befolyás hatására?
Szerintem sehogy. Ha gyerekkorod óta nem sikerült.
"Anya, apa, igen, flancolok, mert megtehetem"
"Tehát az például totál esélytelen, hogy én a kis reggeli gabonapelyhemet bármiféle nem laktózmentes tejjel egyem, mert nincs jó vége."
A laktózmentes tejből nem "kiszedik" a laktózt, hanem enzimet adnak hozzá. Ugyanaz, mintha külön szednéd az enzimed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!