Mi erről a véleményetek "nem a (felnőtt) gyerek dolga, megmenteni a szülőket, hanem fordítva"?

Az a szülő, akit meg kell menteni nem alkalmas szülőnek.

A szülő feladata, hogy felkészítse az életre a gyerekét, de minimum nem húzza le a mocsárba.

Ha a gyereket kell megmenteni, akkor a szülő felelőssége felmerül, hiszen ő nevelte.

Fordítva nem működik, ez az élet rendje.

#13

Nagy százalékban, ahol a gyerekkel baj van ott a szülővel is.

Kisebb arányban fordul elő, hogy a szülőkkel semmi gond nincs, mindent jól csináltak, a gyerekkel mégis baj van.

Sok mentálisan sérült, személyiségzavaros ember csinál gyereket, az eredmény borítékolható.

" igenis a szülő van a gyerekért és nem fordítva."

Felnőtt embereknél ez már kölcsönös. Bát itt ezen az oldalon semmin nem csodálkozom. Nem rég itt valaki az anyósa 13. havi nyugdíjáról gondolta azt, hogy azt neki kéne adnia, mert van pulya.

"Kisebb arányban fordul elő, hogy a szülőkkel semmi gond nincs, mindent jól csináltak, a gyerekkel mégis baj van.

Ja, mert a gyerek tökéletes. Mellesleg a szülő is gyerek, csak a nagyanyádé. Menj vissza reklamáni a nagyszülőkhöz, vagy inkább az ük-ük-ük szülőkhöz. Senki nem akar felelősséget vállalni magáért, csak mutogat másokra.

#18

A nagyszülőket vonja felelősségre a szülő, az nem az unoka dolga.

Ebben az országban nagyon divatos az áldozathibáztatás.

Tönkre teszik egyes alkalmatlan, személyiségzavaros emberek a gyereküket, majd a társadalom mutogat rájuk.

Olyanok, akik azt sem tudják milyen mérgező családban vagy egy öröklött betegséggel élni.

Aki sérült, annyit tehet, hogy nem adja tovább senkinek.

De a legtöbb önző, neki akkor is kell gyerek, ha a családban halmozottan sérültek az emberek!

Előbb magukat kellene rendbe tenni, de hát nem, ők szaporodnak.