A családom kikészit, romokban van, pszichológiai eset. Ha van időd légyszi olvasd el és írd le a vélemenyed, nagyon megköszönném?
18 éves vidéki lány vagyok. A szüleim eléggé műveltek. Anyám szülőházában nőttem fel apámmal és anyám anyjával (mamammal). Szobám nem volt ami nekem nem is okozott gondot ha apám nem ostorozza ezzel anyámat. Apám épített egy házat a saját szülőháza mellé, mert anyám nem engedte átépíttetni a szülőházát. A ház amit apám épített óriási kastély szerű de össze van csapva, el van nagyolva óriásian, még az eső is beesik.
Apam szerette volna ha odaköltözünk de anya meg én nem, mert akkor ott kell hagynom a falut ahol felnőttem és a mamámat akivel egy háztartásban laktunk most 89 éves. Nagy nehezen elköltöztünk a házba amit apám épített. Igazából szobám itt sem lett meg az előző falu csak 3 kmre van. Apám utálta anyám anyját anyám utálja apám anyját. Apám anyja mindig egymásra akar uszítani mindenkit. Anyám és apám állandóan veszekedik a pénzen, mert anyám nem dolgozik mert rendőr volt és már nyugdíjas apám viszont vállalkozó és jól keres de nincsenek közös kasszán. Anyámnak nincs pénze nagyon, apám meg mindenféle szarságokat vesz drágán, nem tud spórolni de amúgy anyám sem.
Anyám mindent gyűjt, elrak, és a háza kupleráj és koszos. Sosem csinál semmit, illetve csinál, mindig látom, hogy telefonál, intézkedik, szaladgál. Apám tényleg semmit nem csinál. Leesik egy darab rizs a szájából, ő berúgja az asztal alá, nem veszi fel. Nem pakol el maga után ha evett. Nem is mosakszik rendesen. Egyszer sem nyírta le a füvet anyám házánál. Sosem csinál semmit, csak nézi a tévet meg eszik meg olykor iszik, de nem mondanám alkoholistának. Anyám házában is ugyan ezt csinálta. Egy villanykörtét nem cserelt ki, mindent anyám. A hűtő mellette van de ő ül a székben, szól nekem a másik szobából, hogy adjam oda neki a vizet a hűtőből.
Anyámmal sosem egyezek semmiben.
Már egy ideje van barátom. A szülőházamba (anyám háza) nem vihetem mert koszos és rendetlen,(én hiába próbálok pakolni, takarítani, könyörôgni anyámnak h végre csináljon valamit, remenytelen, ha én takaritok beleszol h nem igy kell és stb) szőval mindig kitalálok valamit, hogy miért nem megyünk oda. Apám sorozatosan lebőget minket a barátom előtt.
Én rendszerető harmónikus életet probalok élni. Jól tanulok, nem fekszem össze mindenkivel, soortolok. Ezert anyam mindig mondja hogy milyen önző vagyok h ennyit torodok magammal. Bocsánat ennek noncs sok értelme amit mondtam de el kellett mondanom illetve kiirnom magamból. Ha valaki tudna valamit hozzafuzni legyszi tegye meg, a rosszakarók most az egyszer hagyjanak kérem. Ígyis kijár nekem.
Vagyunk, voltunk így páran, a jó hír, hogy csak 1 évet kell kibírnod és menekülhetsz.
Mivel velük éltél le 20 évet, óhatatlan, hogy később felfedezz magadban olyan szokásokat, érzéseket, amik az övék. Vagy éppen annyira nem akarsz olyan lenni majd, mint ők, hogy túlkompenzálsz. Ez esetedben merj majd segítséget kérni, hogy szeretni tudd magad.
Sok sikert és kitartást!
Nem lehet könnyű, sajnálom. Az a baj, hogyha valaki ilyen körülmények között él, mint te akkor könnyen beleugrik egy kapcsolatba (korai összeköltözés, házasság, stb.) csak azért, hogy valahogy elkerüljön otthonról. Említed, hogy a barátoddal nem harmonikus már a kapcsolatotok.
Én a helyedben céltudatosan mindenképpen megpróbálnék minél hamar önállósodni, pénzt keresni és minél messzebb kerülni otthonról. Esetleg beszélsz valami nyelvet? Külföldi munka szóba jön? Van valamilyen munkatapasztalatod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!