Miért nem lehet elfogadni a gyerek véleményét?

Nahát itt is ugyanez van, a nagyszüleimmel élek. De én a végletekig fel tudom már magam idegesíteni rajta, mert nagyon rosszul esik! Alaposan utánajárok egy témának, mondom nekik és mintha a levegőbe beszélnék! De a fiaiknak elhisznek BÁRMIT azonnal, lehet az bármekkora hülyeség is (pl. a járvány kapcsán: szakemberek, valódi végzett virológusok, orvosok, kutatók ellenben a magukat ezeknek kikiáltó rongyos vírustagadó noname indiai egy videóban).

De egy egyszerű, lényegtelen dologgal is így van. Pl. megnézem az időjárás-jelentéseket, a legtöbb esőt ír. Mondom, lesz délután eső. De nem lesz eső, mert a tv nem ezt mondta. Aztán mégiscsak esik az eső, mondom nekik hogy mondtam hogy lesz eső! Persze erre már nem kapok semmi reakciót. Pedig IGAZAM VOLT. Szerintem ez nagyon káros a szülő részéről, hogy semmibe veszi a gyerekét, azt amit beszél. Mert ő aztán nem mondhat okosat.

#7: Színvonalasan leírtad a tényeket. Az esik-nem-esik témára én olyan választ is szoktam kapni, hogy: "valahol mindig esik az eső" :-)

De ha belegondolsz:

1.: Ők is ennyit-vagy-többet szutykoltak velünk, mikor még magatehetetlenül össze-vissza szartuk magunkat... :-)

2.: Te is azért csináltál gyereket, hogy hátha lesz valaki aki öregségedre rádnyitja az ajtót, vagy leül melléd és csak hallgatja a baromságaidat... :-)

Mondhatni ez az élet rendje, csak hát rossz látni a folyamatos leépülésüket, és mindezt tétlenül bámulni.

Jaaa és felesleges azon rugózni, hogy kinek volt igaza, hiszen csak maga a szó létezik, a tartalom csupán illúzió! :-)

8-as: Az ember némi önismerettel tud tenni az ellen, hogy ugyanabba a hibába ne essen, mint anno az ő szülei, csak mondom. Csak erre kellene időt szánni, ami a többségnek snassz.

Kérdező, hasonló háttérrel csak azt tudom mondani, hogy ignoráld az ilyen marhaságaikat. Sőt, ha jól esik, csak hetente(vagy habitusodtól függően neked tetsző gyakorisággal) 1-2 alkalommal beszélj velük, akkor is csak felületes témákról, arról se sokat. Nekem bevált.

Nekem a kérdés megfogalmazása is árulkodó: a GYEREK véleményét.

Gyerekstátuszban vagy, te is így gondolsz magadra, holott eltartod magadat, felelős döntéseket hozol.

Mit tenne ilyen helyzetben egy _felnőtt_ , akinek elképzelései, céljai és _határai_ vannak?

Lehet, hogy jelezné mások felé is ezeket? Talán kezdeményezne egy olyan megbeszélést, ahol nyíltan elmondhatná, hogy mit hogyan él meg, és kérné, hogy ez vagy az változzon - és ha nem így lenne, talán nagyobb távolságot tartana?

Szerinted?