Amikor arról írnak itt többen, hogy nem kötelező tartani a szülővel a kapcsolatot, akkor a gyakorlati részére van valami megoldási javaslat?

Ilyen nyugdíj és tartalék mellett a szülőtartás szóba sem jön. Az olyan esetekben van, mint pl apósom volt, hogy nem nyugdíjas, de nulla jövedelme volt és otthonba került. Hozzáteszem, amikor nyugdíjas lett, az összes elmaradását rendezni tudta és megúsztuk. (Az érdemtelenséggel vigyázni kell, ugyanis a gyakorlatban érdemtelen egy szülő a gyereke 18 éves koráig tud lenni, tehát ha a gyerek harminc éves, és alkesz lesz hirtelen, attól még nem lesz érdemtelen feltétlenül. Nálunk ez volt a helyzet.)

Ami viszont valós, az hogy egy kórházi tartózkodás esetén kiadnák a közeli hozzátartozónak az ápololandó pácienst. Ezt meg lehet akadályozni, bár vannak cifra esetek. De ismétlem, ilyen nyugdíj és jövedelem mellett valószínűleg az elhelyezés megoldható lenne.

A kórházból hazaadást is csak arra lehet ráerőltetni, aki nem elég határozott.

De egyrészt, ha az ember X éve nem tartja már a kapcsolatot az anyjával, lehet, hogy rég másik címe és telefonszáma van, az én anyám pl. nem tudja semmilyen elérhetőségem. A kórház meg, ahogy, írtál, nem FBI, hogy nyomozzon a hozzátartozók iránt.

A másik, hogy ha tudják is bármiféle elérhetőséged, te akkor sem vagy köteles senkit beengedni az otthonodba és jogilag nem köteleznek jelenleg fizikai ellátásra, max. szülőtartásra. Ha felhív a kórház, jelzed, hogy nem ismered az anyád, nem tudod, ki az illető. Jó, nyilván az ember ott hirtelen megszeppenhet és nem tud reagálni, de a tovàbbiakban nem kell felvenni a telefont a kórháznak, most nehogy azt hidd már, hogy ők oda fogják vinni neked random egy mentővel a beteget és ha nem megy senki, majd ott hagyják a küszöbödön...

Csak ugye az emberek 95%-a nem mer ellent mondani a kórháznak, beijed, nincs tisztában a jogaival.