Miért tartják az emberek a kapcsolatot a bántalmazó/mérgező szüleikkel, mintha kötelező lenne?
A való életben és itt online is látom ezt a jelenséget.
Most volt pl. ez a kérdés, kinek melyik volt a legdurvább verése a szülei részéről, volt, aki leírta, hogy a szülei egymással is verekedtek, meg őket is verték rendszeresen, és akkor az apja azzal viccelődik az ő gyerekei szülinapján, hogy "verhető" korba értek - de hogy a tökömbe jut egy ilyen ember egyáltalán az unokái közelébe? Hogy képes egy szülő tűrni, hogy így poénkodnak a gyerekén, hogy végre verhető, mikor ez nem is poén a mesélő szájából?
Én nem értem. Nekem is rossz szüleim voltak, agyon mondjuk nem vertek, de egész gyerekkoromban terrorozáltak lelkileg, üvöltöttek, rajtam vezették le a napi stresszt, tiszta gyomoridegben nőttem fel - és nem is tartom velük a kapcsolatot fepnőttként. Nyilván megvolt ennek a leválásnak a folyamata, nem egyik napról a másikra ment, de megtörtént, nem engedem, hogy ilyen emberek mérgezzék még felnőttként is az életemet, csak mert a szüleim.
A gyerekeim életében még pláne nem vehetnek részt, hogy őket is mérgezzék, el nem tűrném, hogy így beszéljenek róluk.
Mások mi a francért nem képesek leszakadni felnőttként a bántalmazó szüleikről?
válasza:Nálam hétköznapi oka van. Rábaxnám az anyámra az ajtót (sőt, amikor elköltöztem, már akkor megtehettem volna). Prózai oka van, akkor még azt a szarságos fél házat sem öröklöm. Ami azért baromira nem mindegy.
Szerintem sokan EZÉRT vágnak jó képet a mérgező szüleikhez, még felnőtt korban is, akkor is, amikor már maguknak is gyerekeik vannak.
Nem vagyok pénzéhes, de mivel semmit, soha nem kaptam a felnőtt életemben, ezt azért nem akarnám kialmolni magam alól.
válasza:Mert a bántalmazás miatt kórosan függésbe kerülnek a bántalmazó szülőtől. Stockholm-szindróma a jelenség neve.
Te inkább kivétel vagy, mint szabály.
válasza:Tudod Kérdező, amíg egy gyerek kicsi, addig azt a bánásmódot fogadja el természetesnek, amiben része van, még ha az szar is.
Régen a gyerek verése természetes volt, így volt ez a dédszülők, nagyszülők és a szülők esetében is.
És innentől kezdve magamról beszélek:
Nálam az volt, hogy mire eljutottam volna arra a szintre, hogy saját kezembe vegyem az életem, a szüleim megöregedtek, megbetegedtek, mert késői gyerek voltam.
Addigra lehiggadtak, én meg nem vagyok bosszúálló és segítettem az életüket, ahogy tudtam.
válasza: válasza:Nekem is mérgező szüleim vannak, bár verés nem volt, tartom velük a kapcsolatot.
Már 30 vagyok, még mindig megviselnek az összecsapások, furkálások, sértegetések, állandó harci helyzet. Ráadásul minél öregebbek, annál rosszabb a helyzet. Nem fekete-fehér ez a történet, vannak nagyon szép emlékeim is, volt hogy jó volt a viszony(ez jó rövid idő) Az ok, nagy elakadások vannak a lelkemben, több pszichológus is kezelt és mind családterápiát(szüleim ebbe nem mennek bele) illetve azt javasolták, hogy valami módon rendezzem velük a kapcsolatot, mert az emészt ennyire, sok rossz sémát sem tudok elengedni..és igen, félek hogy úgy halnak meg, hogy ilyen marad a viszony és nem tettem meg mindent. Engem nem mozgat az örökség téma.
Kulon élek, anyagilag nem függünk tőlük, van gyerekünk a férjemmel, mégis a lányomnak szüksége van nagymamára, hiányolja is (ő a könnyebben kezelhető), nekem pedig az anyukámra. De lassan feladom a családi idillről szovogetett terveimet, mert ha a másik félek nem vevők rá, egyedül keves vagyok ezen változtatni.
Bocs, hogy hosszú és kusza lett.
válasza: válasza:2-es,nem mérgezi az anyám az életemet, gyerekemét sem.
Van köztünk 150 kilométer, kéthetente egyszer felhívom, egy évben kétszer találkozunk.
De MINDEN kapcsolatot nem akarok megszakítani (az 1-esben leírt ok miatt).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!