Miért tartják az emberek a kapcsolatot a bántalmazó/mérgező szüleikkel, mintha kötelező lenne?
A való életben és itt online is látom ezt a jelenséget.
Most volt pl. ez a kérdés, kinek melyik volt a legdurvább verése a szülei részéről, volt, aki leírta, hogy a szülei egymással is verekedtek, meg őket is verték rendszeresen, és akkor az apja azzal viccelődik az ő gyerekei szülinapján, hogy "verhető" korba értek - de hogy a tökömbe jut egy ilyen ember egyáltalán az unokái közelébe? Hogy képes egy szülő tűrni, hogy így poénkodnak a gyerekén, hogy végre verhető, mikor ez nem is poén a mesélő szájából?
Én nem értem. Nekem is rossz szüleim voltak, agyon mondjuk nem vertek, de egész gyerekkoromban terrorozáltak lelkileg, üvöltöttek, rajtam vezették le a napi stresszt, tiszta gyomoridegben nőttem fel - és nem is tartom velük a kapcsolatot fepnőttként. Nyilván megvolt ennek a leválásnak a folyamata, nem egyik napról a másikra ment, de megtörtént, nem engedem, hogy ilyen emberek mérgezzék még felnőttként is az életemet, csak mert a szüleim.
A gyerekeim életében még pláne nem vehetnek részt, hogy őket is mérgezzék, el nem tűrném, hogy így beszéljenek róluk.
Mások mi a francért nem képesek leszakadni felnőttként a bántalmazó szüleikről?
Mert rettenetesen nehéz elszakadni, amikor gyerekként szó szerint az életed múlik rajtuk, függsz tőlük, és a mérgező szülőt nem úgy kell elképzelni, hogy az év összes napján üvölt, zsarol, passzív-agresszív, esetleg megver.
A francokat, ezek sűrű alkalmak, viszont mellette a legtöbb egyébként! kedveskedik, aranyos. Ideig-óráig elhiszed, hogy szeret és fontos vagy neki.
Te szeretetre vágysz, mert tőle nem kapod meg, de amikor kegyeskedik! megadni, már abba a hitben ringatod magad, hogy megváltozott és tényleg szeret.
Aztán rossz napja van és megver, vagy elküld az an...yádba.
Majd ismét hízelkedik.
És ez undorító érzelmi bizonytaéanság, de mindig megadja a reményt a változásra, a jobbra - tipikusan, mint amikor a férfi veri a nőjét, de "egyébként olyan kedves. Rózsát hoz, moziba visz, figyelmes az ágyban"... aztán megerőszakol, de már bocsánatot is kér...
Nagyon nagyon nehéz, és hosszú idő, amíg az ember elfogadja hogy a szülője beteg ember - nekem 1,5 év pszichológus kellett hozzá, miután! már végre elköltözhettem.
Ahogy 1-es mondja. Pl mert nem akarok az utcára kerülni. Jelenleg albérletben lakom, de ha megszünik a munkám, és pláne a mostani árak mellet fizetésképtelen lennék, nem tudnék hová menni. Ezt tudja és kihasználja (párom, gyermekem nincs akik támogatnának elmart mindenkit).
38/n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!