Gonoszság, ha nem akarok egy fedél alá kerülni anyámmal?
Rövidre próbálom.
A kapcsolatunk rengeteg stresszel jár nekem. Nincs férje, több gyereke, csak én. Egyébként a férjem jobban kijön vele, a gyerekeim imádják, mert tud ő normális lenni, ha akar, de kettőnk kapcsolata olyan rossz, hogy már többször gondoltam, hogy miatta fogok pszichológushoz menni.
Ha nem venném el a gyerekektől a nagymamájukat evvel, már rég örökre megszakítottam volna a kapcsolatot. Észre sem veszi, mennyire mérgező rám nézve, mindig mindenért én vagyok hibás, már gyerekkoromban így volt ez. Ő meg a fantasztikus anya, aki egyedül felnevelt, akit mindenki csodál. Ha jön, az unokáihoz jön, én ilyenkor van hogy hagyom őket játszani, és inkább elmegyek, mert tudom, ha maradok, vita lesz, olyat meg ne halljanak a kicsik. De ez nem állapot, hogy menekülnöm kell otthonról, ő meg azt hiszi, hát milyen nagy segítség, ő vigyáz rájuk. Szeretem nagyon, de elviselni nem bírom. Állandóan van valami baja, olyanokat megenged velem szemben, amit sok szülő nem tenne meg.
Egyre többször gondolok arra, hogy külföldre költöznénk, minél messzebb tőle. A gyerekek miatt nehéz döntés ez, mert tényleg szeretik, velük nem ilyen, nagymamaként nagyon jó. Az ismerősök, rokonok nem tudnak róla, hogy mit művel, mert totál mást ad elő. Egyszer tök normális, aztán mindig bekattan, gyártja az ostoba elméleteit, szerinte a hold is azért kel fel, hogy őt bántsa.
Tudom, ha szükséges lenne, hogy együtt lakjunk, egy hét után felakasztanám magam.
Általában nyugodtabb vagyok vele kapcsolatban, de ma már megint én voltam a rossz valami piszlicsáré dolog miatt.
Mit tehetnék? Úgy érzem, nincs megoldás, ami számomra jó, és a gyerekeim se sínylik meg.
10-es, elviheti időnként őket, mert egyébként teljesen megbízható olyan téren, hogy rendesen bánik velük, de pl. ebből is vita van, ha nem adom őket hetente (és lehetőleg napokra). Hogy miért hagyom, hogy jöjjön? Ha nem hagyom, ocsmányul belémveszik, bírósággal fenyeget. Egyébként neki jobban kellene az a pszichológus. A gyerekkori traumái az enyémnél jóval durvábbak, de ő nem foglalkozik ilyesmivel, csak ha eszébe jut, elkezd sírni, és aki ott van, annak hallgatnia kell. Ez volt az, amit már gyerekként is utáltam, mivel párja barátnője stb nem volt, mindig nekem kellett hallgatni, hogy ő öngyilkos lesz, hogy xy milyen durva szexuális ajánlatot tett neki, meg hasonlókat, amik nem tartoznak egy kisgyerekre. Egyébként kértem már tőle azt is, legutóbb kb. egy hete, hogy próbáljunk meg változtatni a helyzeten, mert így a kapcsolatunk megromlik, és én szeretnék jóban lenni. Erre vagy nem reagál, és másnap, mintha mi se történt volna, vagy azt mondja, hogy ő mindent megtesz, dehát nem tesz. Tegnap is nekem kezdett vicsorogni, mert nem engedem el hétvégére a gyerekeket. Ilyenkor vagy levegőnek néz, vagy olyan megjegyzéseket tesz, amiért más kivágná a házból, vagy ha a drámázást választja, sírva elvonul, én meg kereshetem, hogy merre kódorog, ha már a busz elment, hogy ne az utcán hisztizzen egész éjjel. Volt hogy bement a munkahelyére, és azt állította, hogy kidobtuk, ezért ott akarja tölteni az éjszakát. Ez rettentő kellemetlen, mert hazugság, és egyben az én munkahelyem is.
A férjem egyenként egyetért velem teljesen, de neki birkatürelme van, lehetetlen kiakasztani.
válasza:Ha a férjed egyet értene veled, anyad a közeletekbe se jöhetett volna és egyáltalán nem ismerné a gyerekeinket sem.
Hiába nyomjátok a pirosat, ott, ahol minimum 3 embernek jó a kapcsolata valakivel, egynek pedig nem, ott abban az egyben kell a hibát keresni.
Nézd 12-es, engem nem zavar, ha szerinted velem van a hiba. A válaszod nem releváns, mert nem kérdeztem sem ezt, sem azt, hogyan béküljek, legfeljebb ezért pontoználak le.
Egyébként az én kapcsolatom is jó mindenkivel, nem is értem, honnan veszed, hogy nem, de nekem nem célom téged, vagy mást győzködni.
válasza: válasza:Ha fenyeget azért, mert nem adod oda hétvégére a gyerekeket, akkor menjen bíróságra. Röhögve fogják közölni vele, hogy ha végzés születik és annak mentén láthatja az unokáit, akkor a jelenlegi találkozás ötödét kaphatja. Mérlegeljen. Te pedig ne hagyd magad, vicsoroghat és kiabálhat, sírhat is, de ne uralja az életed. Nagyobb kár ez, mint a nyereség, hogy szereti az unokáit.
Én ugyanilyen indulással kezdtem anyámmal, a lelki szemetese voltam, tizenévesen az adósságok részleteit és az ő bajait hallgattam, majd haragudott rám, ha szóltam ezért. Felnőtt koromra enyhe kényszerbetegségem alakult ki, ami kizárólag anyám jelenlétében "kapcsol be". Elmentem pszichológushoz és sikerült elérnem, hogy érzelmileg eltávolodjak tőle. Az unokáit szereti és ha találkozunk, én megtartom a 3 lépést tőle, ők meg játszanak. Nem nekem kell örülnöm az érkezésének, amit eleinte fájlalt, de már megszokta.
A lényeg: menj el pszichológushoz és keresd meg a a saját megoldásodat, hogyan függetlenítsd magad a szavaitól és hogyan tudod kivonni magad a közös légtérből anélkül, hogy el kéne menekülnöd otthonról.
válasza:Semmijen körülmények között ne enged hogy anyád veletek lakjon.A lakhatását segítsd bármi más formában megoldani.
A te mentális egészséged lebegjen a szemed elött és hogy türelemmel fel kell nevelned a gyerekeiteket.Még a házasságod is rá mehet a férjedhez sem lessz türelmed.Dolgoznod sem úgy kéne hogy minden idegszálad pattanásig legyen.
Jómagam amúgy is azon a véleményen vagyok KÜLÖN A LEGJOBB MINDENKINEK!!
válasza:14, azért nem szakadt meg eddig a kapcsolat, mert szeretem. Azt reméltem, ha "kirepülök", majd elkezd saját élet után nézni, ismerkedni akár, de nem. Nincs udvarlója, azt mondja, már nem tudna alkalmazkodni senkihez. A nagymamámmal él, és néha érzek neheztelést, hogy ott "kell" élnie.
Igazad van, 16-os, a férjemtől sem elvárható, hogy lássa ezt, és ha nagyobbak lesznek a gyerekeim, előlük se lehet titkolni. A családom nyugalma fontosabb, és bár emiatt kicsit önzőnek érzem magam, de a sajátom is. Tegnap beszélgettünk erről a férjemmel, mert nem tudtam megnyugodni, és egyelőre biztosan keresek máshol munkát, a költözést pedig nem zárjuk ki.
Köszönöm a tanácsot mindenkinek! Annak is, aki szerint bennem van a hiba. Igyekszem, hogy én is jó döntéseket hozzak.
válasza:Van amikor minimális találkozás célszerű, ha nem akarsz "dilis" lenni szintén. A minták ott vannak benned is, arra tudatosan kell figyelni...sajnos.
Édesanyád..., és ez egyfajta kötelezettséget követel, ezt nehéz elpasszolni, de (tapasztalat) az idegeidre fog menni a dolog.
válasza:De miért nem mondod mg neki? Az hogy egyedül nevelt fel, az nem pozitívum, hanem negatívum, megfosztott ugyanis attól, hogy normális családban, apa mellett nőjj fel. Ezt igenis a szemére lehet vetni, ha ezt ő rosszul látja.
Öszzeköltözni meg semmiképp sem szabad, még akkor sem ha jó a kapcsolat, mert attól még az is rossz lesz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!