Nem bírom feldolgozni, félek a jövőtől, ti mit tennétek a helyemben? Nem szeretném így leélni az életem.
Szóval röviden a probléma, anyám mozgássérült, egy 5 évvel ezelőtti balesetből kifolyólag, leesett a tetőről. Apám már gyerekkoromban meghalt, a nagypapám él már csak, jelenleg Ő gondozza többnyire anyát. Pelenkázni kell, és csak a felső testét érzi.
Igazából amiatt vagyok folyamatosan lehangolt, hogy így kell leélnem az életem, hogy anyámat kell majd gondozni, mert Ő ezt úgymond "elvárja", mert amikor gyerek voltam, akkor jó anya volt ( ez tényleg igaz, nagyon sokat foglalkozott velem, és mindent megadott).
Persze ez azt jelenti, hogy vele kell laknom, és "ápolni". Igazából én nem mertem neki semmit mondani, de külföldön képzeltem el a jövőm, de így én lennék a legnagyobb szívtelen dög, aki itt hagyja, meg persze a rokonok is csak köpködnének rám.
Igazából én ezt az egészet nem szeretném, itt vagyok 22 évesen, még sose volt barátom sem, de nem is merek ismerkedni így...
Szerintetek mi lenne a megoldás? Attól tartok, ha a nagyapám meghal, akkor minden az én nyakamba szakad majd, hiába tanulok, főállásom az otthoni szolgálat lesz, mert 4-5 óránál több időre nem tudom itt hagyni (katéter leengedése miatt), így kb felesleges a diplomám is (végzős villamosmérnök Bsc)...
Ilyen esetekben szerintetek mi a megoldás, ésszerű "eljárás"? Ti mit tennétek a helyemben, a jövőben?
Igazából az a gond, hogy a lelkiismeretem nem bírná azt sem, ha itt hagynám, és sajnos többször gondolkoztam már öngyilkosságon is mint végső opció, mert normális családot szerettem volna, és nagyon nem vagyok az az ápolónő tipus, hogy ebben éljek.
válasza:Ó, 17:45, te mindenhol megjelensz szentasszonyt játszani? Vajon mikor gondoskodsz, ha egész nap itt lógsz és osztod az eszet?
Köszi, nem kell a privid! :)
válasza:Teljesen elfogadható,és nem szívtelen egyátalán!
Neked is élned kell, elérni a kitűzött céljaidat. Ne legyen bűntudatod!
válasza:17 45 vagyok, eddig még máshova nem írtam. Köszönöm, de nem vagyok sem szent, sem asszony korú. Valakivel összekeversz.
A mai fiatalok nagy részéből hiányzik az empátia, a segíteni akarás. Kérdező, a gyereked kell majd pelenkázni, azon is elsírod magad? Röhej. Igenis segíteni kell a szülőn.
válasza:#21
Mi köze az ujjainak a kerekesszékhez? Csak támaszkodni kell, az meg nem az ujjain múlik.
Na de mindegy is, reménytelen az eset,...egyrészt miattad is!
Millió példát tudnék hozni, hogy nála nyomorékabbak hogy oldották meg az életüket, de felesleges, mert nálatok nincs meg az akarat, csak a zsarolás.
Mi lenne vele, ha te meg sem születtél volna, vagy a fejedre esne egy tégla ne adj' Isten?
Akkor is kellene megoldást találnia!
A legtöbbet akkor teszed érte, ha nem az ágya mellett állva, könnyben úszó szemekkel adod alá a lovat, hanem akár kicsit erélyesen is, de felrázod ebből az állapotából és tettekre sarkallod!
Rengeteg rehabilitációs megoldás van, akár még munkahely is.
Esetleg vidd el pszichológushoz, vagy ha az nem elég, akkor pszichiáterhez!
válasza:Azmondja, hogy majd 4 órába (te) elmész dolgozni... már láthatóan abszolút ő rendezi, rendelkezik az életedet, életeddel.
Na első körben megpróbálnék leülni vele és megbeszélni vele, hogy te olyan munkát munkaidőt szeretnél, amilyet te akarsz, és pár éven belül szeretnél párkapcsolatot, saját otthont, saját ÉLETET. Valószínűnek tartom, hogy kötni fogja az ebet a karóhoz, hogy dehát dehát dehát... és vele milesz meg dehát én én én... Ha ilyesfajta veszekedésbe torkollik a dolog és láthatóan nem lehet vele tárgyalni, akkor olyan radikális tanácsom van, hogy amint megvan a diploma, fogod magad és SZÓ NÉLKÜL LELÉPSZ (mondjuk külföldre). Biztosan hívogatni fog az elején rengetegszer, megmondod neki, hogy márpedig neked is van életed. Pont. Aztán utána nem veszed fel a telefont neki pár hónapig. Ha elkezdesz keresni, talán, esetleg hazaadhatsz valamennyit. Pár hónap, max 1-2 év alatt rá fog jönni, hogyarra aztán nem számíthat, hogy a te életed feláldozásával fog tudni számolni, és a megtakarításából esetleg abból, amit hazaadsz, vagy max a lakás árából bizony neki kell intéznie állandó esetleg bennlakásos ápolást. 1-2 év múlva, ha végre lenyugszik, esetleg felhívhatod, 2-3 év múlva pedig nagyobb ünnepen meglátogathatod, akkor talán már jobban fogja látni, hogy tud ő boldogulni a te életed szétcseszése nélkül is..
válasza: válasza:"Kérdező, a gyereked kell majd pelenkázni, azon is elsírod magad? Röhej. Igenis segíteni kell a szülőn."
Miért, ilyen szülő mellett hogy lesz a kérdezőnek saját gyereke egyáltalán?
válasza:39
Én pelenkáztam a gyerekem, mert én vállaltam. Hogy legyenek gyermekeink életem szerelmével (ú de nyálas ez). De ez az igazság. :D
MÉGSEM várom el, hogy ők pelenkázzanak engem. Teljesen más a két dolog.
Most erre kihagyott egy kicsit az agyad, ugye? Fel se bírod dolgozni...
válasza:39!
Te se gondoztál még családtagot, látszik. Nem minden otthon rossz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!