Szülőkhöz szólna a kérdésem!!!!! Szerintetek igaz az alábbi mondat?

szerintem ez egyáltalán nem biztos. az, hogy te milyen felnőtt leszel, nem csak a szüleiden múlik. pl. az enyémek nem váltak, pedig én nem bírtam volna anyu helyében apámat. én el mertem válni.

de ez az egész nem csak rajtad múlik. egy párkapcsolatban ketten vannak.

Szerintem nem feltétlenül igaz.

Ha elég érzelmi intelligenciával rendelkezel vagy fogsz mire komoly kapcsolatod lesz,akkor látni fogod a saját hibaidat egy kapcsolatban,képes leszel változtatni,bocsánatot kérni.Most "kívülállóként"figyeld meg mit láttál a szüleiden,mit rontottak el, hol kellett volna kicsit több energiát belefektetni a kapcsolatukba,hol siklott ki a dolog.Ha pl megcsalás,akkor mi vezetett odáig? Tényleg ilyen az a fél? Vagy valami hiányzott neki otthon(érzelmi oldalról,fizikai oldalról,lelki oldalról)? Vagy csak elfejlődtek egymás mellett? Ne vádold őket,csak figyeld meg.Esteleg ha látod,hogy lenyugodtak a kedélyek csinálhat velük mini interjút tárgyilagos hangnemben,hogy van-e olyan amit máshogy csinálnának a házasságban, hogy saját megítélésük szerint hol siklott ki a dolog? Szerintük mi kell egy jó házassághoz? Azért mit tehetnek ők személy szerint,ne a másiknak mit kellene tenni.Sokat tanulhatsz belőle.Ne zárd be emiatt a szíved mert sok szép dologról lemaradsz. Légy okos és bízz benne,hogy a felmerülő problémákat majd ott és akkoreg tudod oldani.Mindig lépj hátra egyet és nézd kívülről magad,őt a szitu.Ez segít.

Van egy könyv: A férfiak a marsrol jöttek a nők a venuszrol. Érdemes olvasmány.

Ölellek

A szövegkörnyezetből kiemelve ez a mondat nem jelent semmit!

A válás nem rossz dolog, ha 2 ember boldogtalan együtt, akkor megérdemlik, hogy megkapják a lehetőséget, hogy azok lehessenek.

17 évesen nem is kell akarnod párkapcsolatot, nagyon ráérsz, majd jön úgy is magától. Az ember nem 1x szerelmes az életben, érik csalódások, és hamar megtanulja, hogy semmi sem tart örökké, ilyen az élet.

Mi a bajod a válásukkal? Sajnos vannak, akik ezt nagyon nem tudják kultúráltan intézni.

Alapesetben törés a gyerek életében a válás.

Egyedül akkor kívánja a gyerek a válást, ha valamelyik szülője elviselhetetlenné teszi az életüket, pl. alkoholista apuka nagykéssel hajkurássza anyukát, a gyerekek meg sírva kérlelik, hogy hagyja abba.

Ebben az esetben egyértelmű, hogy a gyerek kinek az oldalán áll, ilyenkor tehát nem kell válnia, mert már korábban lélekben elveszítette a másik szülőjét.

De a legtöbb esetben a gyerek mindkét szülőjét szereti, és annak örülne, ha szót értenének egymással és együtt maradnának. Különösen akkor rossz a gyereknek, ha csúnya a válás: kölcsönös vádaskodás, óriási cirkuszok, netán pont a gyerekkel zsarolja egyik fél a másikat. Ilyenkor sokszor a szülő (különösen a gyerekkel együtt élő szülő) elvárja, hogy a gyerek ugyanúgy utálja a másik szülőt, ahogyan ő. Ezzel természetesen tönkre teszi a gyereke lelkét. Aki ilyen légkörben nő fel, könnyen lehet, hogy soha nem mer majd párkapcsolatot kialakítani, mert attól fél, hogy ugyanilyen véget fog érni az övé is.

Kérdező, a te szüleid válása is ilyen csúnya volt?

Most már lecsillapodtak az indulataik, vagy most is szidják előtted egymást?

Lehetséges, hogy pszichológusra lenne szükséged, hogy rendbe jöjjön a lelked és képes legyél kölcsönös bizalmon alapuló párkapcsolatra.

NEM, ez hülyeség!

A gyerek maximum látja, hogy nem kötelezö bennmaradni egy rossz kapcsolatban, és elöbb lép, mint az, aki azt hallja otthon, hogy az asszony dolga türni, meg a gyerek miatt együtt kell maradni, stb, aminek az eredménye csak egy csomó lelki sérült lesz.

Elvileg senki nem tudja garantálni, hogy sikerül a kapcsolata, de aki látott rosszat belülröl, az elöbb észreveszi a figyelmeztetö jeleket, és aki látta, hogy ha megis félresikerült valami, akkor a válás nem ördögtöl való bün, az könnyebben rendbe tudja tenni a saját és a gyerekei életét is.

De hogy a családból konkrét példákat írjak: a dédmamám ezelött 70 évvel (IGEN, olyan régen, és akkor, amikor ez még világraszóló botrányt jelentett) elvált a férjétöl, mert alkoholista volt, verte öket,sokszor életveszélyesen megfenyegette öket.

Két lánya meg egy fia volt/van, egy lány megözvegyült 30 évesen, újra férjhez ment, mind a három gyerek válás nélkül élt eddig. A 10 unokából kettö vált el, és a 26 dédunoka még mind az elsö házasságában él, válási szándék nélkül.

Szülő vagyok, két gyermek anyja. Ráadásul (bár nem elvált szülők gyereke) egyedül nevelt fel az anyám.

Azt kell mondjam, ebben van valami. Akit egyedül nevelt fel egy szülő, abban sokkal kevesebb félelem lesz az egyedülálló szülőségtől, hiszen ebben nőtt fel. Ez is egy opció lesz mindig. Ha úgy adódna, én sem ijednék meg, hogy el kell válnom, mert tudom, hogy élhető út ez is.

Viszont belőlem épp az ellenkezőjét hozta ki ez. Már kiskoromban is tudtam, hogy a mi csonka családunk rossz választás eredménye, és nagyon alaposan szerettem volna megválasztani a majdani gyermekeim apját. Szerettem volna mindent megtenni, hogy az én gyermekeim ne csonka vagy mozaikcsaládban nőjenek fel, és ebben a tekintetben mindig tudatos voltam. Sikerült.

Még annyit tennék hozzá, hogy ez a tudat, hogy van más út is, van válás is, nem feltétlen rossz. Jobb egy gyermeknek egy szülővel, aki boldog, mint kettővel, akik marják egymást.

A nagyszüleim elváltak apáméknak meg most volt a 32. házassági évfordulójuk. Nem igaz amit írsz.

Elvált szülők gyerekei nem feltétlenül fognak elválni. A válás nem a szülőktől függ.