Mi volt a legfájóbb mondat amit valaha hallottál a szüleidtől és hogyan tudtad feldolgozni?

Hát mittomén, én már annyi szart kaptam hogy elengedek mindentXD Talán amikor olyanra tettek megjegyzést amiről nem tehetek és zavar

Így hirtelen odavágta mikor ideges volt

Amikor a szakmám egyik "gyümölcsét" drága szülőm egy nímand munkájához hasonlította, hogy az övé mennyivel jobb (mint ha egy gagyi félrenyomtatott kínai tárgyat hasonlítanál egy antik tárgyhoz) és közben k..rvának nevezett. Nagyon fájt, pedig ennél rosszabbakat is mondott rám,de a szakmám becsmérlése(úgy hogy ő meg nem dolgozott) valahogy jobban fájt mindennél.

Ostobán hangzik,de van olyan mondat ami jobban szíven üt, mint bármelyik csúnya szó.

Úgy dolgoztam fel, hogy amióta nincs az életemben nem keresem és ha egyszer pénzért kunyerál, mert kevés a nyugdíja, akkor mosolyogva csapom majd rá az ajtót (megjegyzem bőven tett érte, hogy ne kezeljem szülőmként).

Szintén, mint az előző válaszoló, en tegnap kaptam meg hogy "kapafogú". Hát, fájt eléggé

Volt még "nyomorék" "dögöljél meg" "drogos k@rva" stb stb

Anyámtól: Már megbántam, hogy megszültelek.

Apámtól: Kussoljál el Te fattyú(házasságon kívüli gyerek vagyok)

Tesóm: Hát neked nem kellett volna megszületned! (Full komolyba, mert elég macerás a gyerekkorom, és elég sokat kellett szenvednem a szüleim miatt)

Hogy hogy dolgoztam fel?

Sehogy. Megtanultam a fájdalommal együtt élni. A tesómtól fajt a legjobban amúgy.

Olyan vagy, mint apád. Ha nem szakítasz vele, minket felejts el, válassz. Sose fog sikerülni neki a diploma, nincs hozzá esze. Kövér vagy.

Ezek a legfájóbbak. Azt hozzátenném, hogy egyik sem volt/lett igaz soha és irányítani sem sikerült a fenyegetésekkel :)

Apu: Teljesen tönkreteszed az életünket!

Ezt arra kaptam, hogy nem tudtam hármasnál jobb jegyet szerezni matekból a gimiben és el voltam keseredve, kamasz voltam és csak egy kis együttérzésre vágytam.

Anyu Apu halála után: Soha nem is szeretted apádat!

Igen, valószínűleg azért vagyok képtelen feldolgozni így 4 év után is.