Támogatnátok a gyereketeket anyagilag 30 éves koráig?

Jézusom relemélem az itt válaszolók fele minimum troll.

A válaszom igen, természetesen ha látom hogy lelkiismeretes és szorgalmas a gyerekem, és lenne rá keretem anyagilag akkor mindenképpen támogatnám. Hiszen ezzel a jövöjét alapozom meg, és valószínüleg ha lesz egy jól kereső szakmája akkor nem fog a segítségemre szorulni, és tud majd önálló életet élni normális életszínvonalon. És az élete további részeben is bármikor szivesen segítek ha módom van rá, természetesen akkor ha látom hogy komolyan veszi a dolgát. De tudom *szaranya* vagyok mert nem azt mondom hogy dögöljön meg a munkába amiért minimálbert kap nehogy már valaha saját egzisztenciája legyen :D kedves kerdező ha intelligensek a szüleid, tisztában vannak a céljaiddal, és megtehetik anyagilag akkor támogatni fognak. A szülők legfontosabb célja hogy egy sikeres úton indítsák el a gyerekeiket. Megsúgom hogy az orvosi egyetemisták 25 évesen még böven otthon élnek és tanulnak. Sőt ismerek olyat aki egyetem után még +2 évre külföldre ment tapasztalatot szerezni, így kb ingyen dolgozott. Es majdnem 30 éves bőven elmúlt 25 mire igazán munkája lett, na azóta ez ezerszer kifizetődött, a sok kedves válaszoló csak álmodna ilyenről. És azt is elárulom hogy lepődjön meg sok kedves, hogy én a 2. gyerekem születésekor kezdtem el egy egyetemen alapszakon tanulni, és a szüleim önmaguktól felajánlották hogy szóljak ha bármi segítség kell. De hat biztos ők is a pokolra jutna emiatt tudom :D

Tehát elk...rt egy telejes egyetemi képzésnek megfelelő időt, és most akar váltani, és ehhez a szülők adják a finanszírozást, méghozzá havi 150 ezer Ft-tal? Én ezt akkor se vállalnám, ha tehetős lennék. Éljen már ilyen idősen egy kis felelősségtudattal és vegyen részt ő is az álmai megvalósításában, ne csak várja, hogy majd valaki megtemeti neki! Ez kb. 6 év totális pénzügyi elköteleződés lenne, és ha akkor 30 éves lesz, akkor addigra a szülei is minimum a nyugdíj körül lesznek akkor. Mi lesz, ha még esetleg betegesek is lesznek? Stresszeljen nyugdíjas koráig, hogy még gürizni kell a gyerekre, mert az még egy napot nem dologozott, és mikor lesz még önellátó?

Tele lennék kérdéssel: mit tett eddig, amivel megalapozza az életét? Mikor találta ki ezt az állatorvososdit, és miért nem jelentkezett át a biológiáról akkor? Miért kellett ott húzni az időt és szórni a pénzt feleslegesen? Mit csinált a nyarai alatt? Nekem voltak évfolyamtársaim, akik egész nyáron külföldön gályáztak, hogy összeszedjenek annyi pénzt, amiből aztán itthon a két szemesztert kifizetik, meg diákmunáztak, mert akarták és mert senki más nem tudta otthonról megnyitni nekik a pénzcsapot. Azért legalább valami már elvárható lenne. Szóval, mit csinált eddig a gyermek? Mire kell neki 150 ezer, hogy osztaná? Mert albérlet, rezsi, kaja, könyvek, felszerelés, stb (és akkor még semmi szórakozás) - ennek töredékére elég egy nagyvárosban. Mert ha most ilyen álomvilágban él, meg sokmilliós adóssággal kezdene egy olyan szakmát, amit eleve sokmilliós befektetéssel kell kezdeni, vagy valamely klinikára alkalmazottként meg nagyot kell virítani, hogy felvegyék...szóval sok jóra utána se számítanék tőle, ha most is csak tejbetök módjára hárítana mindent másra.

Nem, főleg nem havi 150 ronggyal.

Szépen dolgozik, és mellette ahogy tudja, végzi az egyetemet. Felnőtt ember, nem kisgyerek.

Ha vanrá keretem, természetesen támogatom. Miért ne? Ki a fenére költsek, ha nem a saját kölykömre?

Ha meg nincs rá pénz, akkor egyértelmű, nincs is kérdés.