Mit gondolnál ha a lányod egyszer eldönti külföldre megy, de Tokióba?
45 éves anyuka vagyok. A lányom 23N jelenleg velünk él és lett egy külföldi párja. Ez a férfi kint él és dolgozik japánban, kb.1 éve vannak együtt és kettesben olyan 5 hónapot töltöttek együtt, aztán a férfi ment vissza, azóta videochaten tartják a kapcsolatot. Be is mutatta nekünk élőben.
A gond a férjem, sajnos mindig leszólta és utálkozott akárkit hozott fel a lányom. Mivel ő külföldi, most épp emiatt utálja.
Nekem azt mondta a lányom hogy eltudták dönteni ennyi idő alatt hogy összeszeretnének költözni, ami azt jelenti hogy a lányom menne tokióba. Igazából annyiból aggaszt, hogy 1.nagyon messze van. 2.egyszerűen féltem őt. :( Mégis máshogy tekint erre az ember ha Európán belül van és szinte bármikor haza tud jönni. Egyébként ez lányom nagy álma volt kiskorától kezdve hogy egyszer majd kint él, ott házasodik meg, ott dolgozik majd. Csak azt nem gondoltam volna hogy tényleg lesz ilyen, ártatlan álmodozásnak gondoltam. De már régebb óta célozgatott hogy külföldre szeretne menni egyedül.
Folyékonyan beszél japánul, angolul, nyelvvizsgája is van, csomó japán ismerőse, barátja van. Mikor együtt mentünk nyaralni külföldre mindig bemutatott az ismerőseinek. Pl.idén görögországban voltunk és ott is voltak neki ismerősei. Szeret külföldiekkel barátkozni, én ebből a szempontból is féltem, mert sosem lehet tudni a mai világban kivel akad össze az ember.
A fizetése nagy részét mindig mondom rakja el magának, mert inkább megveszek mindent én amit tudok. Inkább gyűjtse mint költse el hülyeségekre. Szóval gyanítom van neki spórolt pénze. Attól tartok ha egyedül marad akkor mi lesz vele kint, hogy lesz munkája? Végzettsége van, meg a mostani párja anyagilag jól áll, de ha egyedül kell megállnia a helyét mert pl.szétmennek? Most nézegetett japán munkakereső oldalakat ami külföldieknek van fenntartva meg a munkavállalói vízumot. Engem ne kérdezzetek mi hogy van, a lányom jobban ért ezekhez.
Én azt javasoltam neki, hogy egyenlőre óvatosan, mert utána néztem, és ha jól értelmeztem, akkor 90 napot tud kint lenni vízum nélkül, azt mondtam neki ha bármi van legalább ez idő alatt haza tud jönni, meg munkát is tud találni ott kint.
A férjemről annyit, hogy semmiben nem támogatta sosem a lányt, akármilyen tervei voltak az életben. Igazából a féltésem miatt én sem, de sosem szóltam bele a párkapcsolataiba, csak azert szeretnénk a férjemmel ha inkább itthon maradna, nálunk. Jövő tavasszal menne ki, tudom addig bármi történhet, ez nyugtat is valamennyire.
A helyzet az, hogy a kedves apuka és te is remek motivációt adtatok neki: menekülni minél messzebb. Mindenbe beleszólni, utálkozni, semmi se jó... hát ennyit értetek el vele. Ebből okuljon a többi hasonlóan gondolkodó és cselekvő szülő.
A lány 23 éves, már önmagáért felelős.
Hogy mennyire lehet ez működő párkapcsolat? Nem tudom. Ameddig itthon voltak egy háztartásban éltek? Lehetnek meglepetések.
A 90 nap után is bármikor dönthet úgy, hogy hazajön, ha van vízuma, te összekevered a magyar munka próbaidejét valami mással.
Nem tudod megakadályozni azt, hogy kimenjen, ha ki akar menni, ezt már szépen elpuskáztátok, különösen a drága apuka.
Amit a hátralevő időben tudtok neki adni, az az, hogy támogatjátok.
Megtanítjátok az óvatosságra, az elővigyázatosságra. Pl. hogyan ismerje fel egy bántalmazó kapcsolatot, és hogyan meneküljön ki belőle, ha kell akár haza.
És fogadjátok meg rohadtul komolyan, hogy ha valamiért hazajön, akár azért, mert bajban volt, akkor tárt karokkal, örömmel fogadjátok, és egy fél utalás sem lesz arra, hogy "ugye, megmondtam", meg "nem kellett volna vele kezdeni", nem kell abban a helyzetben tovább alázni, ugyanis részben ti hajszoltátok ugyanis ebbe a világgámenésbe.
Mindenesetre én Magyarországon se kérnék ilyen anyóst, apóst, amilyenek ti vagytok.
Azért remélem, hogy a lány jól jön ki ebből.
"férjemről annyit, hogy semmiben nem támogatta sosem a lányt, akármilyen tervei voltak az életben. "
És te ezt ilyen kva lazán kezeled, és vele maradsz, mikor ennyire ergya egy apa? Szánalom.
Én mennék vele körülbelül, habár nekem ugyanez a vágyam kb mint a lányodnak. Mindenképpen támogasd legalább te, mert ezen a kérdésem keresztül is nagy álomnak tűnik ez az egész és most végre megvalósíthatja.
Már 23 éves és tudja a nyelvet, van félretett pénze, jól megvan a barátjával, egy önálló döntésképes lány aki talpra esetnek tűnik. Én teljes válszélességgel támogatnám a helyedben, hadd próbálja meg és hiszem hogy ha valami történne megtudná oldani. Másrészt a japánok tisztelettudóak, osszetartóak, stb, szerintem az a gyerek sem rakni utcára ha valami történne vagy hagyná a sorsára, a japánok nem olyanok szerintem. Hagyd rá ezt az egészet te pedig támogasd hátulról úgy hogy közben nem szólsz bele, mert így lesz neki a legjobb és bízz bennük.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!