Nem hívta el az esküvőjére a fiamat a gyerekem apja.( Ti kiakadnátok? Illett volna?

Nem illett volna, ebben az esetben kifejezetten jól tette. Én azon sem akadnék ki feltétlenül, ha egy már kamasz fiút nem hív, mert a fiadnak sem feltétlenül lenne öröm végignézni, amint az apja egy másik nővel kimondja a boldogító igent, ahelyett, hogy veletek élne egész családban - ez nyilván szituációfüggő, de van ilyen helyzet, amikor a fiú nem örülne az apja esküvőjének.

7 éves gyereket meg hogy hívjon meg nélküled? Te talán szívesen mentél volna? Annyira jó a kapcsolat a menyasszonnyal?

#15 Azért itt több a megfontolás. Én az elmúlt két évben csak olyan esküvőn voltam, ami az ifjú pár és mindenki lakhelyétől minimum 20, némely vendég esetén 100+ km-re volt, lehetett szállást foglalni. Ilyen esetben elég para a gyereket meghívni, főleg, ha egy helyen van a ceremónia meg a lagzi, mert mit csináltok egy gyerekkel hajnal 6-ig? Olyan lagziban is voltam, ahol a nagyobb násznép miatt jómagam is az ajándék átadáson kívül összesen 2 percet találkoztam a menyasszonnyal-vőlegénnyel.

Legegyszerűbb persze a hagyományosabb, már nem annyira divatos esküvő, a gyereket szépen felöltöztetik, elviszik a templomi és/vagy polgári szertartásra, aztán a násznép átmegy a lagzi helyszínére, a gyereket meg hazapasszolják a másik szülőnek. Persze esetedben ez az apuka döntése lesz, és ez egy olyan döntés, amit szerintem az apukának és a gyerek anyjának kell közösen meghozniok.

Engem két dolog is irritál a kérdésedben.

Egyrészt: semmit nem tudunk arról, hogy vajon a gyerek szívesen ment volna-e, ill. ő hogyan élte meg, hogy nem hívták. Ha őt nem zavarta, nem szomorodott el ettől, akkor te helyette akarsz kiakadni, csinálni a feszkót? Kilóg a lóláb, hogy dühös vagy rá, amiért neki már lesz új felesége, neked meg senkid nincs.

Másrészt: egy mondatban írtál a gyerek apjáról és fogalmaztál így: "a fiam". Nem "a fiunk", ettől is lett zavaros a mondatod, én is gondolkodtam egy darabig, hogy most a házasulandó férfi vér szerinti apja-e a gyerekednek, vagy mi a szösz. Egyrészt az van benned, hogy CSAK TE vagy neki, mint szülő, másrészt meg számon kéred az apját, miért nem viszi élete nagy ünnepére.

Nem azt érzem, hogy a gyereked miatt vagy mérges. Hanem magad miatt, amint följebb már írtam.

Nem biztos, hogy egy hétéves örült volna egy esküvőnek, pláne úgy, hogy az apja nem tud vele foglalkozni (nyilván aznap igen nehéz lett volna kiviteleznie, hogy a gyerek legyen a központban), az anyja meg nyilvánvalóan nincs ott.

Biztos tudott volna valami nagymama vagy nagynéni stb. vele foglalkozni, de na. Ez mégis csak egy éjszakába nyúló esküvő, ahol a vendégek/család is szórakozni akar, nem bébiszitterkedni.

Szóval nem, nem tudom, kiakadtam volna-e. Ha az esküvő amúgy tele volt vele egykorú gyerekekkel, akik mellé külön animátort fogadtak, hogy szórakoztassa őket, akkor igen. Kiakadnék, hogy csak pont a saját fiát nem hívta meg.

De ha ez egy felnőtt buli volt, nem volt több gyerek, és nem volt, aki foglalkozott volna vele, akkor nem akadnék ki egyáltalán. Kicsi még. Más lenne, ha pl. a 15 éves fiát nem hívta volna meg.