Nem szeretem se apámat, se anyámat. Nem tudom hogyan birkózzak meg ezzel az érzéssel, mert rossz embernek érzem magam tőle?

Szeretet csak szeretetert lehet kapni. Ha otthon nem kapsz szeretetet es te sem szereted a szuleidet, foleg hpgy mar 23 eves vagy, ne a szuleid hibait hantorgasd, keresd benne a miertet. Itt az ideje, hogy magadbol kiindulva, keresd meg a szamodra megfelelo eletet es eld azt/ Ne hagyd, hogy megkeseritsen a mult es azon bosszankodni. Legy boldog a magad epitette vilagban es hagyd a szuleid hibaztatasat.

Unom mar ezt a sok fiatalt a GYIK rol akik nem azon igyekeznek, hogy ok jobban csinaljak, onnalosodjanak, boldoguljanak a sajat erejukbol. Ahelyett csak a mult hibain keseregnek, tehetetlenul.

Én félig meddig szerető családban nőttem fel, de megtudlak érteni. Én a helyedben tiszteletet sem tudnák érezni feléjük.. De semmiképpen nem vagy rossz ember, hanem rohadtul erős amiért ezt kibírtad!♡ engem a mamám pl lesz.art 16 éves koromig aztán kellettunk neki hasonló okból mint te otthon és utána jó lettem én is, sőt én lettem a lelki szemetese meg stb is ezután. Aztán rajott mit csinál és próbáltjó nagyi lenni de nem tudom szeretni egyszerűen és még csak nem is tisztelem. Sokáig éreztem rosszul magam ezért de el kellett fogadnom, hogy ezért nem örlődhetek, mert nem én vagyok a toxikus önző, stb személy aki miatt ez így alakult. Nem ugyanaz a szint de ah érzés és a helyzet ezután érzelmileg hasonló sztem.

Aztán ott a tesóm aki tönkre tette a gyerek korom, erőszakos volt velem, megpróbált megölni párszor, na öt gyűlölöm teljes szívemből és ezért soha egy percig talán nem volt bűntudatom, lenézem a lecsúszott nyomorek mostani énjét es életét, ezen kívül semmit nem foglalkozok vele mostmár.

A lényeg: ne érezd magad semmi miatt rosszul! Csodálkoznák, ha nem érezném így feléjük, ahogy. Te semmiért ne hibáztasd magad, tényleg és jobban jársz, ha egyszerűen eltűnsz valahogy a közelükből, mert a mentális állapotodat teljes mértékben tönkre tehetik, jobbat erdemelsz ennél!

Miért kellene szeretned őket? Teljesen normális amit érzel, és egy pillanatig nem kellene rosszul érezned magad tőle.

Megkeserítették a gyerekkorod, és a mai napig ezt teszik. Ébresztő! Fogd a holmid, és költözz el, ne őket pénzeld, hanem kezd el építeni a saját életed. Pszichológushoz meg továbbra is kellene járnod, sokat tudna segíteni a továbblépésben.

3-as válaszát osztom.

Az a baj, hogy sokan, akik szenvednek, végső elkeseredésben ide írnak, mindig azt akarják "megszereltetni", aki, ami miatt szenvednek.

"Mit csináljak anyámmal, nagyanyámmal?"

"Hogyan érjem el, hogy másképp gondolja?"

Nem ők szenvednek, nem a környezet, ők jól érzik magukat és nem érik a fesztivált. Az kér segítséget, aki miattuk kérdést ír ki. Így nekik kell változtatni.