Azért nem lettem férfias mert nem édesapám nevelt?

Persze ez egy nagyon jó kifogás, hogy elhessegesd magadtól a felelősséget, holott 26 évesen ideje lenne már, hogy felfogd, hogy a saját életedért te vagy a felelős, nem más.

Ha nem tanulsz meg kiállni magadért, akkor mindenki ki fog használni, meg fog alázni, el fog taposni. Ezeket a csatákat senki sem tudja helyetted megvívni.

"Édesanyám régebben úgy nevelt engem mint egy kislányt, arra tanított hogy ha az iskolában piszkálnak, szekálnak olyankor hagyjam magam és viseljem el."

Honnan tudod, hogy így nevelik a lányokat?

Na, akkor segítek. Az anyád nem úgy nevelt, mint egy lányt. Az anyád úgy nevelt, ahogyan őt is nevelték: konfliktuskerülőnek. Azért gondolj bele, mit írsz, hogy egy lánynak hagynia kellene, hogy bántsák? És hogy kiállni önmagáért csak egy férfi lenne képes? Milyen rémes sablonok vannak még a fejedben?

Az anyád nyilvánvalóan nem tudta kezelni a problémáidat, ahogy anno gyerekkorában ő is hasonlót láthatott otthon. Innen jön az, hogy ügyet se vess a piszkálódókra. Amit nyilván ő sem tudott kivitelezni, de mindegy.

A lényeg, hogy ne sírj az apakép után, mert nagy valószínűséggel ugyanott lennél, nagyon sok férfi sem tudja kezelni az ilyeneket. Az egyetlen különbség, hogy apád mélyebb hangján talán határozottabban cseng ugyanaz, hogy ne foglalkozz a bántásokkal. :D Ám ez ugyanolyan hatástalan úgy is.

Vedd kezedbe a dolgot most már és foglalkozz önismerettel. Az önismereti munka mindig úgy kezdődik, hogy berágsz a szüleidre, majd ez elmúlik, s ezzel együtt kikopnak azok a negatív beidegződések is, amik gyerekkorodtól tartanak fogva és blokkolják a felnőtt életedet. Keress egy jó módszert vagy pszichoterapeutát, pont jó időben vagy, hogy elkezdd a változ(tat)ást.