Feleségek. Mitől, miért tartjátok a férjeteket férfiasnak?

Akkor tartom férfiasnak,ha férfiasan is viselkedik..Azaz nem hisztizik, bizonytalankodik,válogat...ezekre allergiás vagyok...

Nem hiszem hogy 1-2 pofontól lesz valaki férfi...

Ha erőt sugároz magából, udvarias, előzékeny velem...

.

Továbbá, határozottan, képes gyors döntést hozni(nem mindig sikerül neki)...

A férfimunkát elvégzi, erős,és a külseje is férfias..

külsőleg..

szerintem relatív..teljesen férfias.. érzéki szája van, férfias teste, szakállától

egyébként ahogy engem nőnek tekint…ahogy nem szégyell nekiállni mosogatni, főzni, vagy akármit amit nőiesnek tartanak mások, és jól is áll neki…

férfias mert férfi..igazi férfi, és ki meri mutatni, hogy szeret, mert egyenrangúak vagyunk, mégis kinyitja az autó ajtót is nekem..:)

Már a külső megjelenése is nagyon férfias. A klasszikus módon, ha ránéz az ember, simán el tudja képzelni, hogy mindjárt felcsapja a kalapját, előránt egy coltot és fél kilométerről lepuffantja a menekülő emberrablókat.

Van is benne egy kis igazságosztó hajlam. Volt olyan, hogy az orrunk előtt kötött bele egy skinhead srác egy cigánygyerekbe. Mindketten tinik voltak még, látszott hogy a srác csak erőfitogtatásból csinálja, de ebből verekedés is lehet. Én elkerültem volna az egészet, de ő odament és szépen lerendezte őket. Aztán meg morgott nekem, hogy ezek a gyerekek nem bírnak veszteg maradni :D

A hétköznapokban is férfiasan viselkedik, határozott, figyelmes, segítőkész. Ha látja, hogy pakolom ki a mosógépet, már állítja is fel a szárítót.

Sok mindenben alkalmazkodott hozzám, sok régi szokását adta fel értem. Bár ez kölcsönös, az én életem is nagyot fordult, amióta vele vagyok. Viszont nagyon értékelem, hogy hajlandó a változtatásokra, mert sok férfi mereven elzárkózik ezektől.

Elismeri, ha tudok valamit, ha jó vagyok valamiben, és ami a legmeglepőbb, ha valamiben jobb/okosabb vagyok nála. Nem próbál meg elnyomni, de komplexusa sincs miatta, egyszerűen elfogadja és tényként kezeli, hogy ez így van. Számomra ez talán a legférfiasabb: előtte több kapcsolatom, élettársam is volt, és soha senki nem tudta elismerni, ha valamiben én vagyok a jobb, vagy ha meg is tette, mintha a fogát húznák.

A másik jelölt pedig a gyerekvállaláshoz való hozzáállása. Mivel nem vagyok az az ősanya típus, ráadásul a karrieremen még bőven van mit építeni, egyáltalán nem vonz az a lehetőség, hogy évekig üljek itthon egy síró-kakiló kisbabával. Így ha összejön a baba, kettőnk közül ő marad majd itthon vele, én csak néhány hetet, esetleg egy-két hónapot, amíg nagyon kicsi és amíg összeszedem magam. Sokan állnak az ismeretségi körünkben a gyerekvállalás küszöbén vagy közvetlenül utána, de ilyet sehol nem láttam. Így nagyon tisztelem őt érte, mert biztos vagyok abban, hogy már a gondolat is abszurd a magyar férfiak többségének. Mégis ha kell, akár az egész társadalommal szembemegy értem, a szeretett nőért :) Ennél férfiasabb dolgot pedig nemigen tudok elképzelni.

Párjaként kezel, egyenrangú félként, mégis nőnek érzem magam mellette, a lehető legszebb értelemben.

Megdicsér, előre enged, néha feladja a kabátot.

Ő cipekedik, de nem szégyell elmosogatni sem, ha oda jut a sor.

Beszél az érzelmeiről, de nem érzelgős. Szeret és szeretem.

Jóval erősebb nálam, de nem él vissza az erejével.

Megvéd bárhol bármikor bárkitől.

Tisztel, és én is tisztelem őt.

Megfontoltsággal vesz tudomásul elkerülhetetlen dolgokat (ősz hajszál, kialakuló ráncok).

Nem hisztizik, ha beteg, de ha komolyabb, akkor szó nélkül megy az orvoshoz.

Elfogad olyannak, amilyen vagyok, és én is el tudom fogadni őt olyannak, amilyen.