Azért nem lettem férfias mert nem édesapám nevelt?

Biztos hogy azt mondta haggyjad magad... Vagy utolag te igy faragod ki magadnak.

Lehet hogy inkabb ugy gondolta haggyjad rajuk, ne torodjeo veluk..

A férjemet egyedül nevelte az anyósom, mégis férfiként viselkedi.

Én meg nagyobb vadorzó vagyok, mint ő, pedig “minta” családban nőttem fel. Szerintem ez nem csak nevelés kérdése.

Szomorú, hogy nem állt melletted apukád. De ez adhat erőt ahhoz, hogy te ne menekülj el, mint ő annak idején. Mert nyilván te nem akarsz olyan lenni, aki ott hagy egy nőt egyedül a gyermekével.

26 évesen a szülőkre fogni még bármit, hibáztatni bármiért, azért gáz. Tehát bőőőőven mér önállóságban vagy ennyi idősen, tehát TE VAGY A FELELŐS magadért.

Lehet, hogy szarul nevelt édesanyád, rossz, hiányos viselkedésmintákat adott át neked, de bőven volt időd ezeket magadnak pótolni. Jó, ez nem történt meg. DE EZ SEM GOND!

A gond az, hogy még mindig nem előre tekintesz, még mindig a szülőket hibáztatod, miközben már évek óta semminközük az érzelmi világodhoz, önértékelésedhez, viselkedésmintáidhoz.

Tehát szakember (pszichológus) és önismereti-önfejlesztő könyveket, tréningeket javaslom.

Tehát ki kell mozdulnod a burkodból, től a kényelmi zónán. Feszegesd a határaidat, és találd meg magad a világban!

Csak így megy. Teljesen mindegy, hogy volt-e apaképed vagy sem... meg kell tanulnod magadnak lenni, meg kell találnod, hogy ki vagy te.

Szerintem ez nagyon nagy hiba amit az anyukák többsége elkövetnek akik egyedül nevelik a fiaikat.

Egy ilyent se ismerek, de neked biztos igazad van egy eset alapján...