Valaki?Teljesen tanácstalan vagyok...
Mi lehet annak az oka hogy 17 éves korom ellenére képes vagyok akár összeverni az anyám mikor dühbe gurulok, folyamatosan értéketlenek érzem magam és hogy mindenki csak elutasít, de főként akkor tör rám ez a dühkitörés mikor eszembe jut hogy lehetséges valamilyen mentális zavaral születtem pl. autizmus, demencia stb. és ekkor azt érzem ezért csakis ő tehet és ezért manapság odáig fajul a helyzet hogy akár súllyosabban is képes volnám fizikailag bántalmazni és ezért úgy gondolom megis érdemli hisz bármit is teszek már soha nem lesz normális életem ezért jól esik a bosszú, szinte már kezedem azt érezni hogy kezdek eltávolodni a realitástól annyi trauma van bennem, hogy minden egyes embernél extrém szorongásom van, szinte már csak azon csodálkozok hogy egyátalán hogyan élek még már rég halottnak kellene lennem, napi szinten vannak öngyilkossági kisérleteim, de soha nem vagyok képes azt megtenni, viszont ebből ténylegesen nincs kiút, aki ilyenek születik az ilyenként is fog meghalni, már sírni is nagyon ritkán tudok, ha tudnék akkor napi szinten migrénem lenne tőle...
Az egyetlen haverom felől is azt érzem hogy elhagy és hogy nem mondja ki őszintén az igazat mikor az lelki egésségel kapcsolatos témáról beszélünk, úgy érzem egy olyan ördögi körben vagyok amit még isten se lenne képes feltörni, úgy érzem kezdek teljesen elbutulni, nem használok semmiféle pszichoaktív anyagot, de az elmém kezd olyanná válni mint ha folyamatosan azt használnék már elegem van mindenből, napi szinten ebből ál az életem, viszont soha nem lesz belőle semmi, mégis hogyan lehet a legkevésbé fájdalmas módon meghalni, mindezt már komolyan mondom, csak az ösztönöm az ami viszatart már elegem van!
válasza:"Ha te lennél az anyám akkor hálás lennék neked hogy kib@sztál a poklodból és hogy végre saját jövőm kovása lehetnék"
Nem kell megvárni míg anyád kidob, 18éves korodban egész nyugodtan elköltözhetsz és eltarthatod magad.
válasza:Nekem szr gyerekkorom volt, emberedre leltél.
Tudod mit tettem? Hát nem azt, hogy anyámat vertem meg gyakorin hisztiztem.
Koliba mentem, továbbtanultam, diákmunkából tartottam fenn magam, majd diplomával jobb életem lett, mint a szüleimnek.
Nem az eltartóimat vertem.
!!!!! Egyértelműen segítség kell neked. Ha van pszichológusod, ahogy írod, akkor azonnal menj hozzá, ne ide írogass. Egyébként ő gyógyszert ne fog tudni felírni, e ha gyógyszerre van szükséged, akkor átirányít egy pszichiáterhez.
Ha most rögtön beszélni akarsz valakivel, hívd a Kék Vonalat: [link]
Jobbulást, testvér!
Azthiszem egyenlőre senki se értette meg a kérdésem, de azért rövide mégegyszer leirom.
Anyámmal olyan rosz a kapcsolat kötzünk hogy fizikailag is bántalmazzuk egymást, de ez főleg rám vall,gyerekkorom óta tudom és érzem hogy gyűlöl és csak magána szült meg engem mert azthitte én majd rendbehozom az életét, azt tanította meg az idők során hogy csak akkor vagyok szerethető mikor sikeres vagyok, manapság ez annyit változott hogy mindezt képest lettem megfogalmazni is, hozzátée az előzőkhöz folyamatosan manpiulál engem és a környezetem hogy ő "milyen jó anya", akár kinyalja a seggem is csakhogy azt hitessel el másokkal hogy milyen "jó fia" is van, közbe itthon pedig érzelmileg teljesen elhanyagol ráadásul kikészít, általában ilyenkor az "dögölj" meg szövegen kívül mást nem ismer, én meg erre aggreszíven reagálok, mert rohadt sz@r hogy mindent magamtól kell hogy megtanuljak, még az legalapvetőbb dolgokat is pl. tegnap elég durván kiborultam mivel máshogy nem tudja felfogni hogy az agyamra megy csak kikészít idegileg, már ennek az egy mondatnak a hatására felment a vérnyomásom, egyszerűen annyi traumát okozott a múltban amikre már nem is emlékszem, de érzem hogy nagyon súlyosak voltak.
És ezért a sok értelmes emberke engem hibáztat mindenért a legegyszerűbb az lenne hogy ha örökké elbúcsuznánk egymástól, mert már annyira ki vagyok készülve hogy nem is tudom mit csináljak és írjak ide, csak ennyi jutott az eszembe.
válasza:Akkor búcsúzz el örökre tőle, mi tart vissza? Szedd a sátorfád és heló.
Megértettük a problémádat. Azonban itt te vagy a legnagyobb probléma, mivel TE vagy fizikailag bántalmazó, TE nem tudod kordában tartani az agressziódat, TE szorulsz pszichiáterre és gyógyszerekre.
Mindemellett tolod a szr dumát, hogy bárcsak nem kéne ott laknod, bárcsak ne tartanának el, de őszintén, ki/mi tart vissza abban, hogy önálló legyél?
25-ös köszönöm, de én szerdán megyek a pszichológusomhoz, úgyhogy csak reménykedem hogy addigis kitartok.Egyrészt én magam csinálok saját magamból hülyét hogy így fogalmaztam meg a problémám ezért is küldöztök pszichiáterhez, csakhogy amikor ahoz jártam össze vissza diagnosztizált, így még nagy szerencse hogy nem fogadtam el egyetlen bogyóját se, mivel akkor már biztos hogy nem itt lennék.
Én úgy érzem egy jó pszichológusra lenne szükségem, azthiszem ezzel csak a figyelmet akarom felhivni magamra, mivel folyamatosan azt érzem mindenki visszautasit és utál, így azthiszem ezért is használom sokszor az agresszív viselkedést.
Azt még megjegyzem hogy akkor szoktam főleg így viselkedni mikor pl. iskolában szar napom volt.
Viszont most hogy egy kicsit elmesélhettem ezt csak úgy random embereknek, kicsit belül is megnyugottam ezért is következtettem a figyelmhiányra.Ezen kívül súlyos önbizalomhiányos is vagyok, kötődés és kapcsolatok kialakitásával is vannak nehézségeim.
De persze ezt most én így érzem és látom és ahogy már mondtam nem szeretnék a pszichiátriára befeküdni és abba még belese merek gondolni hogy félrediagnosztizálnak és méginkább elkezelnek.
27-es, csakhogy ez nem olyan könnyű még nem is töltöttem be a 18-at, munkahelyem sincs amiből kitudnám fizetni egy saját lakást, már én magam se tudom mire is volna szükségem a mai és tegnapi naptól teljesen kivagyok, anyám továbbra is durcáskodik mint egy kis gyerek...
Annyira rosz hogy ilyen emberekkel vagyok körülvéve aki az életben inkább visszatartanak és én nem szeretnék olyanná válni ha már lassan én is olyan vagyok.
Nincsen egy barátom se mivel az én korosztályom beli emberekkel egyszerűen nincs meg bennem az összhang, az idősebbekel viszont sokkal inkább jól ki tudok jönni, viszont vannak szorongásaim köztük is ezért nem tudok az a "jó haver" lenni, azt mutatom hogy jobban érzem magam egyedül, pedig legbelül nem teljesen így érzem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!