Mit csináljak ilyen helyzetben? Teljesen tanácstalan vagyok!

Én 32 a férjem 36 éves. Elkezdtünk építkezni, és sajnos közben el kellett adni a saját lakásunkat is. Még 2-3 hónap volt az új házunk befejezéséig, gyorsan találnunk kellett valami megoldást, hogy hova költözünk. Apukám felajánlotta, hogy lakhatunk nála amìg nem készül el a ház.(A nyukám jelenleg nem lakik vele, nagymamámat ápolja). Oda költöztünk apuhoz( régen én is itt laktam, de már 10 éve elköltöztem). Az első pár hétben még nagyjából kissebb viták nélkül is egészen jól megvoltunk a 2 szobás lakásban. Aztán azt vettük észre,hogy minden éjszaka többször kinyitja az ajtót kopogás nélkül, bejön a szobánkba és minket néz, hogy mit csinálunk(?!), végül becsukja az ajtót. Az összes levelünket kibontja, a számláinkat átnézi. Még a bankszámlakivonatomat is leellenőrzi, hogy mikor milyen automatából vettem ki pénzt, és ha nem a saját bankomtól, azért is szól. Nem tudok a férjemmel kettesben lenni, mert úgy jár-kel kopogás nélkül a lakásban, mintha ott sem lennénk. Mindig mindenről tudni akar, ha a férjemmel telefonon beszélünk megáll elöttem, és megkérdezi minden alkalommal hogy kivel beszélek és miről? Sajnos baleset ért 1 hete, csak mankóval tudok nehézkesen közlekedni a lakáson belül, és emiatt hatványozottan nehéz elviselni ezt a helyzetet, főleg hogy ő egész nap itthon van( nyugdìj mellett dolgozik), mert állítólag pont most küldték el éves szabadságra a balesetem másnapján.P próbáltam már vele beszélni szépen, hogy ugyan tartsa már tiszteletben, hogy felnőtt emberek vagyunk, és ne akarjon folyamatos kontroll alatt tartani. Sajnos nem ment, elkezdett üvöltözni, hogy ha nem tetszik akkor takarodjunk innen meg egyébként is neki joga van mindent tudni.Az még csak tetőzi ezt, hogy szinte minden este berúg. 1 hónap van hátra az új házba költözésig. Van valakinek valami ötlete,hogyan tudnánk kihúzni ezt a kis időt valahogy? Sajnos most nem vagyok túl mobilis, mert kb még 3 hétig ágyhoz leszek kötve.