Ha a mostohalányom jogosan várta el, hogy ne kelljen vigyáznia a féltestvérére, akkor most én jogosan várom el, hogy nekünk se kelljen vigyázni az unoka körül?

Az első bekezdés elolvasása után azt gondoltam, hogy na, tetszik a csaj, ez a beszéd, jól megmondta.

De a második bekezdés után minden szimpátiám elszállt iránta. De egyszer mondjátok már ti is azt, hogy minek szülte, ha nem tudja ellátni.

Ettől függetlenül amit írtak a többiek, hogy a 18 éves féltestvér és a nagyszülő nem ugyanaz a szitu, abban tényleg van valami.

"a lányom iskolába jár, tanulnia kell, neki is vannak barátai"

Azért az ironikus, hogy a te gyerekednél ezt felfogod, de mikor a nagynak kellett volna ugrálnia, akkor ez nem jutott eszedbe.

Kérdező olvasd el újra mekkora kettősmércét használsz.

"akkor kiverte a balhét, hogy ő nem babysitter, nem az ő gyereke, neki tanulnia kell, megy a barátaival és hasonlók"

"a lányom iskolába jár, tanulnia kell, neki is vannak barátai"

Plusz egészen érdekes, mennyivel másképp fogalmazol a lányokról, de ez más mondatokban még szembetűnőbb... Meg van a TE lányod, meg a párodé.

Most lehetne igazságosztónak lenni, de senki nem volt ott, amikor ti kértetek segítséget, meg most sem vagyunk ott. Feltételezem megint másképp látod a lányotok érkezését, meg az unokátokét, tehát objektív rálátásunk nincs a dologra.

Én amondó vagyok, hogy egy lánynak illik besegítenie az édesanyjának egy kisbabánál, de az sem elvárható, hogy fontos dolgoktól vegyük el az idejét. Az ember 18 évesen jobb esetben érettségizik, felvételizik, vagy munkába áll - ezek fontos dolgok. Az anyuka meg már nem elsőre volt kismama.

Meg hárman voltatok egy gyerekre, miért a 18 éves lányon múlott minden?

Amondó vagyok, hogy egy anyának segítenie kell a lányát, főleg az első hónapokban (ahogy írtad te is). A nagyszülő sem bébiszitter, de normál esetben a nagymama örömmel fogadja az unokáját.

És amondó vagyok, hogy 14 évesen elég nagy az ember lánya ahhoz, hogy segítsen az édesanyjának az unokájával, ha náluk van, és nyugodtan foglalkozhat az unokatestvérével is. (Voltam ebben a helyzetben.)

De nyilván az egész mögött az húzódik, hogy te és a nagylány nem bírja egymást, most hogy ki miatt... lényegtelen. De nem értem miért kellene játszmázni és drámázni felnőtt létetekre. Mert mindez teljesen felesleges, gimiben csináltuk ezt, hogy "te másodikban ezt csináltad, akkor én most negyedikben megmutatom mitől döglik a légy".

Kérdező, fontos részek hiányoznak a történetből. Az utolsó válaszodban azt írod, hogy néhányszor kértétek meg, de ez mit jelent? Nem mindegy, hogy napi 3x kellett vigyázni rá x ideig/altatni/fürdővizet csinálni neki/ etetni/stb. vagy heti, esetleg havi 3x. Mert lehet, hogy ti nem éreztétek soknak, hogy naponta párszor megkértétek erre-arra, neki viszont ez fontos dolgoktól vette el az idejét. És ő mennyit hozza? Az se mindegy, írhatnál valami konkrétabbat.

Illetve, a feleséged és a lányod szeretnek a gyerekre vigyázni? Mert ha nem, akkor szóljanak, ne hagyják magukat. De ha igen, szeretnek, akkor szerintem csak te akarsz ebbe ennyire beleszólni. Érezhető, hogy nem szereted a mostohalányod. Ne érts félre, nem ördögtől való dolog ez, de nem lehet, hogy csak te szeretnéd így látni a dolgokat az iránta érzett ellenszenved miatt?