Ha a mostohalányom jogosan várta el, hogy ne kelljen vigyáznia a féltestvérére, akkor most én jogosan várom el, hogy nekünk se kelljen vigyázni az unoka körül?

A mostohalányom 18 éves volt mikor megszületett a lányom. Semmiben nem segített az anyjának, ha megkértük, hogy vigyázzon a húgára vagy valamiben segítsen egy kicsit, akkor kiverte a balhét, hogy ő nem babysitter, nem az ő gyereke, neki tanulnia kell, megy a barátaival és hasonlók. Egyszer még azt is mondta az anyjának, hogy minek szült gyereket ha nem tudja ellátni. Ez nagyon rosszul esett mindkettőnknek, de végül még mi kértünk bocsánatot, és ígértük meg, hogy nem terheljük a gyerek körüli teendőkkel, és így is volt.

Viszont most a mostohalányomnak megszületett az első gyereke és mindenért az anyjához rohan. Az első 1-2-3 hónapban még úgy voltam vele, hogy első gyereknél elkél a segítség, de már 9 hónapos a gyerek és ha vigyázni kell rá idehozza, de olyan is volt már, hogy az én lányomat( aki már 14 éves) hívta át, hogy legyen a gyerekkel amíg ők újították a konyhát. Amikor itt van a gyerekkel akkor is vagy az anyját vagy a lányomat ugráltatja a gyerek körül.

És ezzel nemcsak az a baj, ahogy anno ő viselkedett, hanem az is, hogy a feleségem ugyanúgy dolgozik, a háztartást ellátja,én is dolgozom, a ház körül is van munka, a mi lányunkkal is foglalkoznunk kell, a lányom iskolába jár, tanulnia kell, neki is vannak barátai. Szóval más dolgoktól vesszük el azt az időt, amit a gyerekére fordítunk, és erre ő nincs tekintettel, most bezzeg nincs olyan nagy szája mint anno volt.

Akkor most jogos lenne ha én is szembesíteném vele, hogy mi sem vagyunk babysitterek és aki gyereket szül,az lássa is el?