Ha a mostohalányom jogosan várta el, hogy ne kelljen vigyáznia a féltestvérére, akkor most én jogosan várom el, hogy nekünk se kelljen vigyázni az unoka körül?
A mostohalányom 18 éves volt mikor megszületett a lányom. Semmiben nem segített az anyjának, ha megkértük, hogy vigyázzon a húgára vagy valamiben segítsen egy kicsit, akkor kiverte a balhét, hogy ő nem babysitter, nem az ő gyereke, neki tanulnia kell, megy a barátaival és hasonlók. Egyszer még azt is mondta az anyjának, hogy minek szült gyereket ha nem tudja ellátni. Ez nagyon rosszul esett mindkettőnknek, de végül még mi kértünk bocsánatot, és ígértük meg, hogy nem terheljük a gyerek körüli teendőkkel, és így is volt.
Viszont most a mostohalányomnak megszületett az első gyereke és mindenért az anyjához rohan. Az első 1-2-3 hónapban még úgy voltam vele, hogy első gyereknél elkél a segítség, de már 9 hónapos a gyerek és ha vigyázni kell rá idehozza, de olyan is volt már, hogy az én lányomat( aki már 14 éves) hívta át, hogy legyen a gyerekkel amíg ők újították a konyhát. Amikor itt van a gyerekkel akkor is vagy az anyját vagy a lányomat ugráltatja a gyerek körül.
És ezzel nemcsak az a baj, ahogy anno ő viselkedett, hanem az is, hogy a feleségem ugyanúgy dolgozik, a háztartást ellátja,én is dolgozom, a ház körül is van munka, a mi lányunkkal is foglalkoznunk kell, a lányom iskolába jár, tanulnia kell, neki is vannak barátai. Szóval más dolgoktól vesszük el azt az időt, amit a gyerekére fordítunk, és erre ő nincs tekintettel, most bezzeg nincs olyan nagy szája mint anno volt.
Akkor most jogos lenne ha én is szembesíteném vele, hogy mi sem vagyunk babysitterek és aki gyereket szül,az lássa is el?
Szerintem ez nem elvárás, hogy egy nagyszülő vigyázzon az unokájára.
Ha szívből teszi, mert szereti a gyereket az egy nagyon jó dolog és számomra ez a normális, hiszen így kialakul köztük egy kötődés, a kicsi is érezni fogja, hogy a nagymama közel áll hozzá
Ha a párod így érez, akkor gondolom, örömmel vállalja az unokát, szeretne vele minél több időt eltölteni.
Azt meg valahogy megértem, ha egy 18 éves lány nem akar babysitterkedni a testvére felett. 18 évesen tanul, barátkozik, programokat csinál.
Persze ettől függetlenül néha a saját testvérével is kell időt töltenie.
Teljesen igazad van!
Csak annyit vállaljatok, amennyit ti szívesen és erőlködés nélkül tudtok. A tini lányodat meg egyáltalán ne hagyd, hogy ugráltassa, nyugodtan visszaidézheted neki, ő hogy látta a dolgokat ennyi idősen (meg még idősebben is).
Egy csomó olyan nőt látok magam körül, aki 2-3 gyereket is a nagyszülőkkel akar felneveltetni, pedig egyik sem tini-mami:(
Ne engedjetek érzelmi zsarolásnak!
Azért tegyünk már különbséget aközött, hogy egy gyereket csicskáztattok és használtok babysitternek, vagy egy nagyszülőt, aki alapból szereti a gyerekeket, mert ha nem így lenne, akkor nem szült volna sajátot.
Én is kiakadtam tinikoromban, mert ha jött hozzánk valaki, mindig nekem kellett foglalkozni a gyerekkel, pedig én childfree vagyok és sosem akartam és nem is akarok saját gyereket, míg ezzel szemben a többiek ÁLLÍTÓLAG szeretik a gyerekeket, mégis alig várták, hogy lepasszolhassák. (nagy szeretet...hmmmm - ha valamit/valakit szeretek, eszem ágában sincs lepasszolni, másra bízni, de mindegy).
Természetesen mondhatjátok a csajnak, hogy nem vigyáztok a gyerekére, jogos. De azért akkor sincs egyenlőségjel a kettő között. Egy gyereknek nem a gyerekpesztrálás a dolga, egy nagymama meg általában alig várja az unokát, amíg nincs, addig nonstop a fiatalokat cseszteti, hogy mikor lesz már végre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!