Az anyagi támogatás már szülői törődés?

Szerintem itt nem az számít hány éves a gyerek, mert szerintem egy jó szülő nem ott merül ki, hogy dobjuk a gyereknek a pénzt, de nem keressük, nem érdeklődünk felőle. ( És nem ott áll meg a szülői törődés, hogy a gyerek felnőtt lesz).

Jelenleg egyetemen tanulok, és konkrétan az apám magától nem keres, nem hív fel csak ha én hívom őt, viszont a mostoha tesómmal úgy törődik mint velem soha, minden olyan szülői támogatást megkap a részéről amiről én kiskorom óta csak álmodni tudtam meg jelenleg is.

Sokszor azon voltam, hogy már én lépek ez ügyben, és akkor én keresem az apámat,én hívom és igyekszem fenntartani az eleve haldokló kapcsolatot de egyszerűen nem engedi meg, hogy tudjak is vele jóban lenni mindig elhal pár hét,hónap után az egész, mert ő soha nem mutat érdeklődést, ha én keresem 5 perc max amit telefonon lebonyolít velem, általában akkor hív fel ritkán magától ha épp dolgozni megy szóval nem hallja a családja otthon. Anyám már régen is kivolt rá emiatt ő is próbálta ezt helyrehozni, és nemrég elmondtam neki, hogy fél éve nem keresett, majd amikor apámmal beszélt azt válaszolta, hogy amíg ad nekem pénzt addig ő törődik velem. Szóval nagyon rosszúl esett, bár azt nekem is be kellene látnom, hogy mindig ezen az elven volt, hogy ha anyagiakkal megoldja akkor ő remek apa, mindezek mellett én mindig a "nyomorék, gyerekes, tehetetlen gyerek voltam", de a mostoha tesóm tökéletes neki, pedig még messze nem ért el annyit amennyit én, hiába bizonyítok neki teljesen átnéz rajtam. Szóval csak az érdekelt, hogy mit gondolnak mások erről, hogy ha az anyagiak megvannak akkor egy szülő ezzel lerótta a kötelességét vagy szeretetét?

Én azon a véleményen vagyok, hogy vannak olyan helyzetek ahol a szülők nem tudják anyagiakban segíteni a gyermekeiket a céljaik elérésében de ott van még mindig a szeretet, a törődés ami sokkal többet ér mert meg lehet oldani valahogy az anyagiakat a legrosszabb esetben is.

6-os.

Az anyám csak kizárólag akkor keresi meg hogyha fontos dologról kell beszélniük ami kimondottan ritkán történik meg de mint anya, gondolom nehezen viselte, hogy apám elfelejtette, hogy van egy másik gyereke is.

Nem értem miért kellene anyám miatt titokban keresnie? A mostohám miatt hív csak akkor fel ha nincs otthon, ez pedig már otthon lerágott csont, hogy a mostohám már rég megtiltott neki mindent ami velem kapcsolatos.( Mégsem kellene ez problémát okozzon ha igazán számítanék neki)

Szerintem meg az, hogy a párját hogyan szereti, mennyire fontos neki az nem befolyásolja azt, hogy a gyermekeivel hogyan viselkedik, ha a férfiak "zöme" szerinted ilyen akkor az kimondottan szomorú, az én környezetemben aligha van erre példa, hiába van számtalan elvált család attól még a gyermek nem tehet semmiről, és messze nem az kellene befolyásolja a szülői szeretetet, hogy a párját éppen mennyire szereti, legyen szó bármelyik félről.

5- ös.

Igen, teljesen át tudom érezni, az amit ide leírtam még igen kevés, ahogyan olvastam sokkal több a közös a kettőnk helyzetében.

Valóban az tudja igazán aki ilyen helyzet miatt évekig szenvedett és hagyjuk is az anyagiakat mert nem is az ami igazán számít, viszont az is ismerős, hogy milyen megszorúlni az anyagiak miatt is.

Én még mindig pszichoterápiára járok, de nehezen hiszem hogy bármikor összekaparom magam a régi traumák miatt.

Továbbiakban sok kitartást kívánok!