Vannak még valakinél hasonló bajok?

Szóval. Má régóta elváltak a szüleim és én meg öcsém apával maradtunk mert mindig is jobban szerettük őt. Anyával mindig nagyon rossz kapcsolatunk volt. Időközben megismerkedett egy nővel aki nagyon rossz hatással lett rá, és így az egész életünkre. Megjátsza hogy milyen rendes és jószívű gondoskodó, de igazából nagyon alattomos rosszindulatú kétszínű pletykás stb. És apának már fontosabb lett ő és többre tartja mint minket. Velünk nem is foglalkozik.

Én és öcsém középiskolások vagyunk, onnan kapunk ösztöndíjat meg ugye a szakmai gyakorlatról fizetést. Apa sosem vette meg nekünk ami kell, nem adott meg nekünk semmit. Betegesen fukar spórolós mindenből a legolcsóbbat legrosszabbat veszi, mindenre sajnálja a pénzt. Tőlünk is, a saját családjától. Így az a szerencsénk hogy tényleg így a suliból kapunk pénzt így meg tudjunk magunknak venni ami kell. Mert amúgy semmink nem lenne. Ruhától kezdve mindent magunknak veszünk, a kaját még épphogy nem. Bár sokszor volt már olyan hogy konkrétan semmi nem volt itthon nem is volt főzve meg semmi. Sokszor nem foglalkoznak vele hogy mi mit eszünk vagy ettünk-e egyáltalán aznap. Lényegében olyan mintha magunkat tartanánk el és nem is családként hanem idegenként laknánk itt mint valami albérletbe.

Én míg itt ebbe a suliba tanultam szakmán, kaptam pénzt. Ahogy elvégeztem a szakmát még maradtam itt 2 éves érettségin és már ebben a tagozatban nem kapunk semmi pénzt. Se ösztöndíjat, se gyakorlati pénzt mivel az nincs is. Úgy voltam vele valahogy kihúzom hogy nem fogok kapni semmit és majd úgyis támogatnak apáék de hát tévedtem. Most meg az van, hogy nekem most lesz szalagavatóm kb egy hónap múlva. Apa nem hajlandó fizetni semmit, se a táncot, se a ruhát se a tablóképet semmit. Olyan rossz nézni hogy mindenkinek megvesznek mindent mert ez nagyon fontos esemény az ember életében. Alap hogy mindenki megadja a gyerekének ami kell, főleg ilyen fontos dologban. Mindenki táncol, mindenki megy körmöshöz sminkeshez fodrászhoz mindenhova, még a legszegényebb családok is támogatják mindenben a gyerekeiket. Valahogy kikerítik mert fontos, inkább a gyerekeiket nézik hogy ne maradjon ki semmiből és ne érezze magát rosszul. Nekem meg majd úgy kell visszagondolnom később az én szalagavatómra, hogy nem táncoltam és nem néztem ki sehogy mert apa nem foglalkozott velem.

Mikor felhoztam ezt apának akkor letámadt. Hogy nincs pénz meg ilyenek. Miért nem tettem félre magamnak mikor kaptam pénzt. Ilyet szólt hogy “Azért mert te elköltötted a pénzed mindenre nehogy én igyam már meg a levét, táncolni akarsz táncoljál a mezőn”. Szóljatok hozzá.. Évekkel előre tegyek el pénzt hogy legyen miből fizetni a szalagavatómat? Addig nem kell semmi nekem? Magyarul én tartsam ki magam. Hát eddig is így tettem de tényleg mindent én állok magamnak, nagyon is jól beosztottam a pénzem de mindent nem lehet már bírni. A másik meg, hogy azzal jött nekem hogy nincs pénz. Nincs pénz, de azért a napokban plázáztak egyet unalmukba, bevásárolgattak, wellnesseztek, rendelgetnek mindent, dobozos cigiket vesznek meg minden, de arra nincs pénz hogy támogassa a lánya szalagavatóját. Ha már mást nem legalább most ezt.

És most emiatt nem tudok táncolni, emiatt maradok ki mindenből szinte. Apa nem olyan mint egy normális apa. Egy normális szülő nem felhányja a gyerekének hogy volt pénze miért nem hagyta meg, hanem támogatja mindenbe ott ahol csak tudja. Mindent megad neki mert a saját gyerekéról van szó, ez alap dolog lenne mindenkinél, a legszegényebbeknél is. Nem idegenről van szó hanem az egyetlen lányáról. Eddig se volt apa támogató jó szülő, de mióta ezzel a nővel van mégrosszabb lett. Mióta kicsit jobban állnak anyagilag mégfukarabb lett. A gyerekein spórol.

Most meg küldtek egy levelet hogy megszüntetik nekem a családi pótlékot mert már betöltöttem a 20-at. Hiába tanulok még akkor sem jár már, nem tudom mi ez, valami új rendelet biztos. És apa meg a nő ahogy hazaértem egyből ezzel kezdték hogy megvonták tőlem a családit erről beszéltek végig. Engem ez eddig se érintett mert sosem adták nekem ide meg nem is költötték rám, max annyi hogy ettem itthon. Annyira ki vannak borulva ezen meg annyira mondták hogy már rendesen olyan érzést keltettek bennem mintha ki akarnának lökni hogy már semmit nem kapnak rám. Mikor ezt mondtam apának akkor letámadott megint hogy nagyon nehéz eset vagyok velem nem lehet bírni hisztis vagyok meg ilyenek. Rengeteg borzasztó dolog van ami megy itt, és mindent magamba tartok. Mindenbe igazam van ezt akárki tudná ha látná hogy mi folyik itt, ők nagyon rosszul bánnak velünk, teljesen idegenként. Ezeket tesómmal egymást közt szoktunk megbeszélni mindig. De ha néha egy szóval is fel merek hozni apának valamit, rögtön én vagyok a hibás és a rossz mindenért, hisztis kislány vagyok nekem semmibe nincs igazam stb, nem vesznek komolyan egyáltalán, semmibe néznek bele se gondolnak a helyzetembe. Így már apának fel se merek hozni semmit inkább, hozzá se merek szólni mert biztos hogy veszekedés lenne.

Egyedül az a vigaszom van, hogy már nem sokáig kell kibírnom ezt itt. Idén érettségizek. Utána elmegyek a nénémhez dolgozni külföldre egy jó gyárban, már régóta ott van és sok csakádtagunknak segített már kijutni oda. Ott nagyon jól keresnek. El fogok menni oda dolgozni 1-2 évet kb hogy rendesen stabilan álljak gyűjtsek magamnak pénzt, aztán meg hazajövök és egyetemre megyek. Azért kell dolgoznom előtte hogy legyen miből fedeznem magam és a tanulmányaim. Szóval már valahogy ezt kihúzom az érettségiig aztán minden más lesz. Nem kell tőlük függnöm pénzt kérnem, mert magamnak fogok mindent megteremteni és tudok mindent állni ami csak kell. Mert ez nem állapot. Sok szülő hiába felnőtt a gyerekük 30 éves és dolgozik, ugyanúgy támogatják őt ha megszorulna vagy bármi. A gyereked mindig a gyereked marad. Tudom hogy sosem lesz már apával jó kapcsolatom sajnos, ha elkezdem a saját életem nem is fogunk beszélni vagy tartani a kapcsolatot. Most hogy itt élünk sem foglalkozik velünk, szinte egész nap egy szót sem szól hozzánk, akkor ez mégrosszabb lenne ha már nem is lakunk majd itt. És nekem ilyen szülőre nincs is szükségem. Akit nem érdeklek, nem érdeklik az érzéseim a céljaim a jövőm, semmi. Egy ilyen nem szülő aki nem támogat. De nem baj, majd én is így fogok hozzáállni a későbbiekben mikor már meglesz mindenem. Felépítem a jövőm és majd jól leszek.

Van még valaki hasonló helyzetben, hogy van bármi családi problémátok? Meséljetek