Valakinél volt hasonló, hogy egyik szülődtől elszedte az öröksége részét/vagy hasonló a testvére és még kérkedett is vele?

Kérkedés nálunk nem volt, mert utána ott játszották a fejük, hogy jaj, hát adnak belőle, nem úgy gondolták, ők nem olyanooooooooook...

Nagybátyám volt nagyanyám kedvenc gyereke. Ami okot látok rá az, hogy ő az elsőszülött, "szebb" objektíven, mint apám és ugyanolyan számító g..i természete van, mint nagyanyámnak. Mert hogy apám jobban méltó lett volna a szeretetre, az biztos... mindig ő ugrált segíteni, mindig ő pénzelte nagyanyámat (jó nagy balek volt, tény és való)... csak épp apámat a háta mögött kiröhögte, és a pénzt folyamatosan küldte a nagybátyámnak. A halála előtt is egy durvább összeget odaadott nagybátyámnak, ergo tudatosan kisemmizték apámat. Összesen a háza árának a felét kapta meg, a többi örökség már előzetesen a nagybátyámékhoz vándorolt.

Sőt... ami a leggusztustalanabb volt... mi nem voltunk nagyanyámmal jó kapcsolatban, de azért nekem égett a pofámról az ő helyükben, amikor rögtön a helyi halotti tor után közvetlenül elkezdték kipakolni a lakást mint vmi hullarablók. Akármennyire is gyűlöltem a szipirtyót, ehhez nem lett volna gyomrom (utána mi mentünk egyszer takarítani... pl. volt egy csomó tök jó könyve nagyanyámnak, de amikor megérkeztünk, kb. 3-at találtam, ami egyáltalán olyan állapotban volt, hogy nem volt penészes és nem tapadt hozzá a falhoz... 200-300 normális könyv min. volt előtte ott). Így a kisebb ingóságoknak is a nagy része, legalábbis a használható/eladhatóké náluk kötött ki. (arról nem is beszélve, hogy nagybátyám felesége utána, amikor kérdőre vontuk őket a pénzes sztorival kapcsolatban, megvádolta anyát, hogy ELLOPOTT a házból egy szépséges tálat, amit ő nézett ki magának és ő ÉRDEMELT volna meg... az egy dolog, hogy amennyi cuccot kipakoltak, simán a mienk lehetett volna... de Ő MAGA csomagolt nekünk benne süteményt :D tehát ő adta oda, és nem mi maguk vittük el)

Ha nálunk egy családi összejövetelen valaki azzal kérkedne, hogy huszon X évesen már lakása van, miközben MINDENKI tudja, hogy nem saját erejéből szerezte, hanem kapta, ráadásul ilyen úton, akkor nemhogy senki nem beszélgetne vele, de olyan csúnyán nézne rá az egész család, hogy ott helyben felgyulladna. S valószínűleg utána "elfelejtenénk" meghívni a családi bulikra.

Amit apád testvére tett, azt pedig nálunk egyáltalán nem toleráljuk. Az ilyen rokonok nekünk csak rokonok, de nem a családunk.

Volt egyébként ilyen nálunk, dédimamám az utolsó éveiben nagyon lerobbant, a nagyapám testvéréék pedig azért jártak oda hozzá havonta 1x, hogy pénzt kéregessenek tőle meg elkunyerálják a régi, drága ékszereit, de persze mindig úgy tettek, mintha ételt vinnének a dédinek. És tudod, mit vittek a 85 éves mamikának minden alkalommal? TESZKÓS CSIPSZET meg cukorkát meg ilyen hülyeségeket... Szegény meg adta tovább nekünk, a gyerekeknek, mert nem tudott mit kezdeni vele.

A kerti munkákat, a favágást, a gyümölcsszedést, a kerítést, mindent mi csináltunk, mi vittünk neki rendes élelmet, mi tartottuk rendben a lakását, mi intéztük neki az orvost meg a gyógyszereket, mi beszélgettünk vele, mi köszöntöttük fel, sőt, amikor már nem hagyhattuk egyedül, akkor mi gondoskodtunk neki az otthonról és az ápolónőről. Oda bezzeg már nem mentek látogatni a papa testvéréék, minket hívogattak, hogy megvan e még a dédi, mert már kéne a ház...

Miután meghalt, a temetést mindent szintén mi intéztünk, mi fizettünk, mi gyászoltunk, a tesóék meg egyezkedtek a szállítókkal, hogy vihessék a bútorokat...

Mi még egyszer ellátogattunk a házba, körbejártam a kertet, a lakást, semmit nem hoztunk el és nem is akartunk, egyetlen egy darab borostyán karkötőt tettem zsebre (persze azt is titokban kellett), amit kicsi koromban mindig felvehettem, ha a dédinél játszottam. Ennyi emlékem maradt tőle, mert azok a nyomorékok azonnal rátették a kezüket mindenre és eladták. A házat, a telket, a bútorokat, a ruháit, az ékszereit, az edényeit, minden ment a fenébe. Még maguknak sem tartottak meg semmit, csak pénzé tették.

Emiatt természetesen nem tartjuk velük a kapcsolatot. Nekem ezek a hiénák nem a családom, ennyi. Úgyhogy én megértem apukád fájdalmát.

én meg 10 évet melóztam a családi közösbe aztán kihozták, hogy nem ők lógnak nekem 35 millával hanem még én nekik..

jó nem?