Nehezen kezelem a feszült pillanatokat, amiből azért elég sok van. Van valakinél hasonló tapasztalat? A részletek fontosak, olvassátok!

Sok-sok beszélgetés, nagyon nyíltan, nagyon őszintén. Nem tudom, mekkora a gyerek, de ha van lehetőség, akkor bizony le kell passzolni picit a nagyszülőkhöz, vagy rokonokhoz (pár hónapos korban már simán lehet), és randizni! Nem a napi problémákról beszélgetni a randin, hanem a régi kedves emlékeket felidézve romantikázni, hogy miért is szerettetek egymásra. Apró figyelmességek, kedves sms-ek napközben, bókok, simogatások, érintések.

Úgy nagyjából ennyi. :)

A párod meg nehezen kezeli az otthonülést.

Az egyetlen megoldás ha néha kerestek valakit aki vigyáz a picire, és kimozdultok.

Nálunk volt ilyen miután meglett a gyerek.Szülés után 9honapig nem volt köztünk sex,férjem nem akarta(tudom az okát de ez most nem lényeg)eleinte még nem volt akkora gond,de kb 4-5hónap után sürüsödtek a veszekedések,minden idegesitett,már azon kiakadtam hogy hogy néz rám,és ő is szinte mindenbe belekötött amibe csak tudott.

Leültünk beszélni mert ez nem volt állapot.Megbeszéltük hogy a sex igenis fontos és muszály lessz ujrakezdeni ha nem akarjuk hogy végleg tönkremenjen a házasságunk.Mint két idegen ugy mászkáltunk egymás mellett.végülis ahogy helyrejött a sex ugy jött helyre minden és visszaállt a régi kerékvágásba.

Kicsit meglepett az első mondatod :" Nemrég gyerek született" .Ő a te gyereked? A te feleséged szülte?

Szerintem nézz a párod szemébe,és lásd meg,hogy ő is fáradt,feszült,ideges,sokat aggódik.

Biztos nehéz türelmesnek lenni,de itt neked kell átlendíteni őt a "holtponton". Valami,amitől rájön (te ismered),hogy a baba érkezése előtt ti szerettétek egymást,törődtetek egymással,és CSAK együtt kerülhettek

ki ebből a mélypontból.

Pl. nem tudom a baba végigalussza-e az éjszakát....a "nemalvás" is rombolja az idegrendszert.Azért is lehet veszekedős. Ilyenkor Minden baj! (ismerem,átélem...20 hónapja nem aludtam végig egy éjszakát se) DE!!! határtalanul jól esik,feltölt,ha a párom csak átölel,és érzem a szeretetét.

Szerintem nézz te is a veszekedések mélyére,és ha a fáradság az oka,akkor küld el masszázsra,vásárolni,üljetek be valahova egy teára,beszélgessetek,vagy csak hagyjátok nyugodtan megfürdeni. :)

Ha pedig más az oka (pl. már nem szeretitek egymást),akkor át kell gondolni a továbbikat,a gyereknek se jó az állandó veszekedés .

Szia!Én éppen ebben a cipőben járok,a gyerekek pedig 10 évesek 3 gyerekem van.A férjem külföldön dolgozik ami szezonális!A TÉLEN nincs munkája /vendéglátás/rezsi ugyan úgy van+háztörlesztés.Nyáron heti 1 napot jár haza a problémák itthon maradnak.Szexuálisan eltávolodtunk egymástól már rég nem törődik velem.Már örülni sem tudok semminek a magány miatt közösségi ember sem vagyok már pedig régen sok barátom volt elmaradtak.A család miatt estin az érettségim is elúszott 1 tantárgy miatt /a gyerekek akkor születtek /most meg már elévült.Elmentem felnőtt képzésen fodrásznak kitanultam a szakmát félre kellett dobnom a pénz miatt a férjem munkanélküli lett feléltünk minden pénzt vállalkozásnak annyi lett.Most egy varrodában dolgozom ahol egykor tanuló voltam de felmondtam mert olyanok voltak a körülmények.Visszamentem a család miatt kell a pénz.A veszekedések mostanára állandósultak boldog nem vagyok a gyerekeim miatt tűrök de meddig?Nyaralni együtt a család sosem volt én mindig el akartam ő nem a szezon miatt vagy csak ráfogja!Ti még pici gyermek mellett még rendbe tudjátok tenni a kapcsolatotokat főleg hogy férfi létedre felismerted hogy változtatni kell a dolgaitokon.AZ ÉN PÁROM MINDENÉRT ENGEM OKOL HOGY VESZEKEDEK MORGOK!Csak azt nem látja be hogy engem nem támogatott a 11év alatt.

Írjatok mit tegyek már a válás is megfordult a fejemben.