Mit csinálnátok ilyen helyzetben?

Azért tűnhet “lyukacsosnak”, mert nem akartam minden részletre kitérni úgy nagyon hosszú lenne és a lényeget akartam elmesélni. Anya azért nem jöhet szóba mert vele mindig is rossz kapcsolatunk volt meg a saját életét is elrontotta, nemhogy még mi is odamenjünk.

Már korábban is felmerült amúgy ez a probléma, 4 éve kb. Akkor is ilyesmik voltak hogy nem volt otthon semmi, benéztem a szekrénybe és a kenyér helye is üres volt nem tudtunk enni míg ők itthon se voltak vígan csavarogtak. Ja a másik hogy ők egész nap jönnek mennek mindenhová együtt és az nem érdekli őket itthon mi van, velünk mi van.

Akkoriban is már úgy elvoltam keseredve hogy inkább anyához mentem és mondhatni elvoltam. De apa elkezdett írogatni hívogatni zaklatni hogy hiányzok neki és vár vissza. Mindig is apát szerettem jobban így visszamentem anyától. Amúgy tényleg szeretem apát csak nagyon rossz gyerekkora volt neki és így ezt rajtunk vetíti ki, a mi nevelésünkre. Nagyon konzervatív mindenben, fukar spórolós, mindig féltette ránk a pénzt.

Így ezidáig pár évre jobb volt a helyzet mint akkoriban, de most megint olyan rossz vagy még rosszabb, mert a sulis dolgaink se érdekli hogy mi lesz hogy lesz ő nem foglalkozik vele egyáltalán.

Most hogy már nem tudnak miből megélni mert nincs olyan forrás ahonnan jönne bevétel, így megint ez van. Spórol rajtunk, idegeskedik stb. A nő nagyon rossz hatással van rá igazából. Ő meg simán hagyja ezt az egészet elnézik hogy sírok ezek miatt. Már vagy 3-4-szer próbáltam velük beszélni normálisan de mindig az lett a vége hogy apa ordibált engem megsiratott és úgy ott hagyott, a nő meg csak csendben volt.

Tesóm 16 éves, én 18.

Akkor elmagyarázom érthetően, hogy átjöjjön. Voltak tényleg jobb helyzetek eddig és azért volt otthon mit enni meg reggelire vinni suliba, de most hogy fogy a pénzük, nagyon keményen spórolnak rajtunk, de más haszontalanabb dolgokon meg nem ami nekik kell. Így eddig nem volt olyan hogy éheztünk volna, ne vittünk volna valamit suliba, szóval így nem láthatták azt hogy éheznénk. Másrészt meg ugye eddig kaptunk a suliból pénzt, ösztöndíjat. Hosszú történet ez is, de már nem kapunk ebben az évben. Eddig míg volt saját pénzünk, magunknak álltuk a költségeinket de már nem tudjuk. Lehetetlen mindent fizetni, így már elfogyott a saját pénzünk. Nagyon is jól beosztottuk de eddig tudtuk. Egyébként is egy szülő feladata lenne a gyerekeinek megadni a kellő szükséges dolgokat, és most ezzel csak az alapokra gondolok, de most jelen esetben az sincs meg. Más velünk egykorúaknak vagy még idősebbeknek is, mindent állnak a szülei, támogatják őket mindenben, a szegényebbek is. Sok ilyet ismerek.

Így hogy válaszoltam a kérdésekre, azt hiszem jobban át tudjátok látni. De azt azért leszögezném, hogy senki ne kíváncsiságból vagy kötekedésből kérdezzen bele a dolgokba mert tanácsot szeretnék ezek alapján, hogy ki mit tenne. Kilátástalan most ez nekem. Vannak komoly terveim is, így elengedhetetlen az érettségi szóval addig kihúzom ezt valahogy. Utána egy kis időre elmegyek dolgozni, aztán egyetem. Így tervezem.

Csak úgy mellékesen még, ebben nem tudom mi a nem hihető, miért találnék ki csak úgy ilyet.. Én örülnék legjobban ha nem lennék ilyen helyzetben de sajnos ez van. Tisztában vagyok vele hogy nem vagyok ezzel egyedül sőt biztos vannak ennél rosszabbak is, csak most azért írtam ki ezt a kérdést, mert szeretnék tanácsot kapni ki hogy látja ezt, mit csinálna.

Ja és a diákmunkára nem tértem még ki. Én mindig is gondoltam erre, csak nemigen lenne kivitelezhető így suli mellett hogy nappali tagozaton tanulok. Ami a legfontosabb, hogy ez nagyon kizárja a munkalehetőségeket mert a legtöbb helyen olyan beosztás van ami lefedi a iskolai időm. Szóval nem tudnék mondjuk 12-től dolgozni mikor 2-3-ig vagyok suliba. És a munkahelyeket nem érdekli kinek hogy a jó hogy ér rá, nem alkalmazkodnak hozzád hanem neked kell. Vagy valamelyik helyen változó a beosztás, egyszer délutános vagy, de ugyanúgy kell lenned máskor délelőtt is. Olyan helyeket meg nem tudok itt a környéken hogy tényleg csak ilyen diákmunka lenne délutánonként. Már sokat gondolkodtam pedig ezen de nem megoldható. Nyáron szoktam csak, mikor nincs suli.