Mit csinálnátok ebben a helyzetben (hosszú, bonyolult)?

Adott egy egyetemista diák, akinek már régen elváltak a szülei. Az egyik szülőjével maradt, a másikkal nem tartja a kapcsolatot, csak a gyerektartást fizeti, mindkét szülőjének lett(ek) új párkapcsolata(i). Az a szülő, akivel maradt, neki több is. A legutolsó párkapcsolata mellett megállapodott (a saját családjával egyáltalán nem tartja a kapcsolatot, barátai nem igazán vannak). Az új élettárshoz költözött, és a gyerekét is odaköltöztette, aki csak a hétvégéket és a szüneteket tölti otthon, vagy még azt sem, egyébként kollégiumban van. Az új párkapcsolataikor meg is szűnt létezni, és fontossági sorrendben minden elé került (mármint a gyereke elé). Az új élettárs rengeteget költött a szülőre, szívből szerette, de nehéz tolerálni a természetét és a hisztijeit, ezért menesztené. Már elkényelmesedett, most éppen van munkahelye, de ez sem tetszik neki (előtte nem volt kérdés, kell-e dolgozni, mert akkor albérletet is kellett fizetni, de aztán kb. eltartották).

Ekkor a gyerekéhez fordul segítséghez, hogy mit csináljon. (Hova menjen albérletbe, hogyan fizeti ki, mert most nem keres túl sokat.) A gyereke az ország másik felében van kollégiumban, és csak abból van pénze, ami gyerektartást összespórolt (spórolt, mint az őrült, mert tudta, hogy őt aztán senki nem fogja eltartani, de most van valamennyi pénze).

Reális elvárás a gyerektől, a teljes elhanyagolás után, hogy segíteni fog a szülőjének, csak azért, mert ő a szülője, pl. albérletet, munkát keres neki, akár abban a városban, ahol tanul? Vagy oldja meg egyedül, ha egyszerűen neki semmi nem volt jó, nem volt elég? Hagyja ott az egyetemet, és menjen el dolgozni, hogy együtt tudják fizetni az új albérletet, vagy vegyen fel diákhitelt?