Ti mit csinálnátok ebben a helyzetben?

Hú, köszönöm a sok választ.

3-as, igazad van abban, hogy anyukám tényleg hajlamos vagdalózni, de ez általában akkor fordul elő, mikor hazaér melóból és látja, hogy néz ki a lakás. Sűrűn hangoztatja, hogy házicselédnek érzi magát, és sajnos tényleg úgy kezelik néha.

De ugyanennyiszer próbál szépen, érthetően is beszélni a néppel. Sajnos csak a párja próbál változtatni kicsit a szokásain (anyuci pici fia volt nagyon, nagyon sokáig, így ő is eléggé el volt kényeztetve), a két öcsém tesz rá magasról, gondolom a csajszi ezt látta, ezért csinálja ő is ezt.

A családi gyűlést én már megcsináltam egyszer, mikor még otthon laktam, akkor főként a mosogatáson volt a hangsúly. Akartam egy listát csinálni, hogy minden nap más intézi a mosogatást, mivel a "mindenki saját maga után mosogat" effektus nem működött. Leszavaztak, mindenféle hülye ürüggyel, így nem erőltettem tovább a dolgot. Ottélésem utolsó évében én már nem törődtem a takarítással, mert belefáradtam, hogy senki sem értékeli. A saját szobámat rendben tartottam, illetve a közös helyiségeket, de senki után nem voltam hajlandó takarítani, otthagytam ami nem az én saram volt. Anyám velem is veszekedett emiatt, én voltam az önző, de nem láttam más megoldást.

"Mindennek legyen helye" Mindennek VAN helye, csak anyámékon kívül nem használja senki. Összegyűjtik a szobájukban, rendrakás csak pár havonta van mikor anyám összeborogat mindent, és ordít egy sort, mert már nem bírja nézni.

Ki mos/tereget? Anyám... Ő is főz, általában 2-3 naponta mindenkinek, de újabban ki kell porcióznia mióta ott a barátnő, mert ameddig öcsém dolgozik, ő két óránként eszik. Megszedi a tálcáját, majd bevonul. Ennyit látni belőle.

Szóval a rendszerezés semmit nem segít.

4-es nincs örökbefogadva, édesanyám lett a gyámja, ezért kellett a gyámügy.

Anyám párja egy papucs, illetve nincs tekintélye, vagy beleszólása a dolgokba. Egyikünk sem fogadta el mint nevelőapát. Kijövünk vele, de csak mint egy másik emberrel, nem mint szülővel. Én sem tudnám szülőként tisztelni, ennek meg is van az oka, de az most nem ide tartozik.

Igen, szerintem is anyukámnak kell a sarkára állnia, szerintem itt inkább az a gond, hogy nem akarja a saját fiát utcára tenni.

6-os, én nem szeretnék konfrontálódni senkivel, egyszer volt egy vitám az öcsémmel amiért belep*fáztam az ő dolgába, illetve haza merészeltem költözni pár hónapra. Olyanokat vágott a fejemhez, mint:

- Neki több joga van otthon lakni mint nekem (ő kapta meg a szobámat mikor leléptem és sértve érezte magát mikor visszaköltöztem)

- Ő 40 ezret ad le én meg csak 20-at (64 ezret kerestem egy hónapban, ő 140-et) szóval csak fogjam be, mert ő többet segít.

- Takarodjak el albérletbe.

- Csak azért jöttem haza, hogy osszam az észt (előfordult, hogy szóvá tettem, hogy amit csinál, az a trehányság netovábbja, és talán ideje lenne felnőttként is viselkedni, ha már annyira annak akar tűnni)

Stb...

Nekem is megvannak a saját gondjaim, ha hazamegyek, minden oldalról panaszt hallok. Ha az egyik pártjára állok, a másik fog fújni, és fordítva. Mindenkit meghallgatok, mindenkinek elmondom, hogy látom én, de kiosztani senkit nem fogok.

Az egyetlen hosszú távon jó megoldásnak én is a kipaterolásukat látom. Bár megjegyzem, hogy szerintem 2 hét után a küszöböt rágnák....