Mit csinálnátok ilyen helyzetben?
Röviden annyi, hogy apával élek és van egy mostohaanyum már pár éve. Egyébként úgy mondhatni jó hozzánk, nagyobb baj nincs vele. Viszont vannak nagyon rossz tulajdonságai, szokásai.
Egyik az, hogy engem már nagyon szokszor megbántott szavakkal és észre se veszi. Pl “Honnan szedtétek ezt a lányt a kukából? Biztos a te gyereked?” Meg még ennél sokkal durvábbak amit inkább nem is mondok..
És olyankor mindig magamba tartom, kerülöm a kellemetlenségeket pedig nagyon rosszul esnek ezek.
Apával meg sosem tudok beszélgetni mert a mostohaanyu mindig ott van mindenhol.. Másik rossz tulajdonsága, hogy mikor veszekednek apával, elhordja nekem mindennek csúnya kifejezéseket is használva. Ami nekem nyilván rosszul esik ahogy apáról beszél.
Nekem ez már sok volt, ezt így együttesen már nem bírtam. Valahogy nagyjából tudtam apával beszélni kicsit, de mindent kihallgatott a kis mostohaanya.
Ebből köztük nagy veszekedés lett és én ittam meg a levét.. Én lettem úgy beállítva hogy veszekedek meg minden. Meg hogy miattam vesznek össze. És még nekem kellett tőle bocsánatot kérnem.. Mert ő sajnáltatta magát, sírt, és apa megsajnálta gondolom én.
Tudom hogy nekem van igazam és jogosak a sérelmeim, de még rendesen én érzem magam rosszul emiatt, mert így hoznak ki a helyzetből. Az a baj nem tudom eléggé érzékeltetni az igazam mert nem fogják fel, nem is akarják felfogni a dolgok súlyát. Bele se gondolnak nekem milyen lehet. Nyilván nem jókedvemből hoztam fel apának azokat amik már nagyon fájnak, zavarnak.
És akármiről legyen szó, már semmit nem mondhatok el ami bánt, mert bármit is elmondok sose jön ki jól.. Mindig engem hoznak ki hibásnak, pedig eleve nekem van bajom amit jelzek, de még én vagyok a rossz. Akkor ugyanmindegy ha eleve el se mondom csak magamba tartom. És akkor meg legalább nem mutogat rám senki hogy én vagyok a rossz bunkó.
Úgy érzem már nem bírom ezt. Hogy apa se áll mellettem, igazából tudja milyen ez az asszony, de mindig csak mondogatja hogy elhagyja, jó lenne ha már tényleg bekövetkezne ez. Jót akarok neki.
És most olyan rossz kedvem van ezek miatt hogy lehetetlen. El is sírtam magam mert tehetetlen vagyok és teljesen elvagyok nyomva.
Ilyen helyzetben mit tanácsolnátok?
Ha külön élsz, nem kell őket látogatni. Ne beszélj se telefonon apuddal, se messengeren sehogy. Majd rájön, hogy miújság.
Ha együttéltek az a szarabb helyzet. Ha papa-mama él és szívesen fogadnának én nyárra lemennék hozzájuk. Legalább segítenék nekik a kerti munkában vagy a bevásárlásban, takarításban stb.
Amióta elköltöztem, évi 2x megyek hozzájuk néhány órára.
Sokat elmond, hogy apa sem keres, pedig tehetné, és én is hívom őt pll kávézni, közös ebédre, de az nem jó.
Mostohaanyámra viszont nem vagyok kíváncsi.
"Apával meg sosem tudok beszélgetni mert a mostohaanyu mindig ott van mindenhol.. "
- Apu szeretnék veled négyszemközt beszélni, menjünk sétálni egyet.
vagy: Amu, szeretnék kettesben tölteni veled egy kis időt.
Ha erre beszól, lehet valami csipkelődött mondani, hogy ugyan már, biztos el tudja magát foglalni addig, vagy te majd vigyázni fogsz rá helyette is. :)
De ne mondd már nekem, hogy nincs két perc. Együtt fürödnek, együtt mennek vécére. Ekkor szólsz az apádnak, hogy négyszemközt akarsz vele beszélni bizalmasan, menjetek majd el kettesben valahova.
"mikor veszekednek apával, elhordja nekem mindennek csúnya kifejezéseket is használva."
Ha valami problémád van vele, akkor azt vele beszéld meg, nem rám tartozik.
"Ami nekem nyilván rosszul esik ahogy apáról beszél."
Ha olyan rossz, miért élsz vele?
"Az a baj nem tudom eléggé érzékeltetni az igazam mert nem fogják fel, nem is akarják felfogni a dolgok súlyát. Bele se gondolnak nekem milyen lehet. Nyilván nem jókedvemből hoztam fel apának azokat amik már nagyon fájnak, zavarnak."
Családsegítőben kérj tanácsot (hány éves vagy?)
"Úgy érzem már nem bírom ezt. Hogy apa se áll mellettem, igazából tudja milyen ez az asszony, de mindig csak mondogatja hogy elhagyja,"
Apa, mikor érted meg, hogy felelősséget kell vállalnod magadért, és értem is? Meddig akarod ezt halogatni, mire vársz, és miért?
"Ilyen helyzetben mit tanácsolnátok?"
Mondjuk, tényleg nem ártott volna, ha kiírod a korodat, hogy mi van az anyukáddal, hozzá költözhetsz-e, hogy most kinek a lakásában éltek, van-e az apukádnak munkája, meg ilyen apróságok. Mi motiválja a nőt, eltartatja magát?
Már nagykorú vagyok, csak még apáékkal élek. A jövőben el fogok menni valahova tanulni egyetemre, akkor lesz lehetőségem külön élni tőlük. Akkor már jobb lesz. Addig viszont muszáj ezt elviselnem.
Anyával sosem volt jó kapcsolatom, ezért maradtam apával. Őt amúgy nagyon szeretem, csak rosszul esik ilyen helyzetekben hogy nem áll mellettem. Inkább őt védi. Háziasszonyként nincs vele baj, de nagyrészt csak ebben tud kiemelkedni. Mutatja másoknak meg apának is, hogy milyen jó hozzám meg a testvéremhez, de hátul meg sok dologban nagyon rosszindulatú. Van hogy apával is. Tényleg csomó rossz tulajdonsága van emberileg is. Pletykás, kétszínű, túlságosan kíváncsi, minden léptünket figyeli, stb.
Ezt így nem jelenteném ki hogy apával akarja eltartatni magát, de vannak egyes dolgok ami arra utal.
Azzal nem túloztam hogy azt írtam sosem lehet apával beszélgetni mert mindig ott van mindenhol. Ha ilyet szólnék apának őelőtte, hogy kettesben beszélni akarok veled, akkor az megint rosszul jönne ki, hogy titkolózok meg ki akarom őt beszélni. Mert ha van valami akkor neki egyértelmű hogy mondjam az ő jelenlétében. Egyszerűen nem tudunk úgy mondani apának valamit a testvéremmel, hogy ő ne legyen ott. Sosem vagyunk vele kettesben. Ha ritkán ő pont nincs itthon valamiért, csak akkor lehet beszélgetni apával. Tegnap is hogy beszéltem apával mert félrehívott hogy mondjam el mi van, az se jött ki jól. Egyből nekünk ugrott hogy jó volt-e őt kibeszélni, hallott mindent. Szóval ennyit arról hogy apával kettesben beszélgessünk.
7es, neked annyit fűznék hozzá, hogy ez önmagában nem ok arra hogy beszólj neki. Valóban nem jó az ha nem segít be valamiben, de attól nem kell bántani. Pláne neked nem, egyedül az apjának van joga arra hogy ezt szóvá tegye neki, elbeszélgessen vele. Ő nem a te saját gyereked, nem mondhatod meg neki mit csináljon. Szóval attól mert ő úgy él otthon ahogy, azzal ő téged nem bánt nem sért. (Ha megsértene szavakkal vagy valami olyat tenne ellened, az érthető lenne.) Neked sem kell őt megsérteni, beszólogatni. Majd megteszi az apja ha őt zavarja. Majd lerendezik ketten. Mellesleg amikor az apját választottad és együtt élsz vele, tudtad mit vállalsz, a gyereke is őhozzá tartozik. Őt is szeretned kell.
Én ezt akkor sem értem. Apád nem dolgozik? Itt a nyári szünet. Egész nap otthon vagytok? Nem tudtok megbeszélni valamit, hogy valahol találkozzatok a nő tudta nélkül, és ne haza menjen?
Ha kérdezi, hogy miről beszéltetek, akkor megmondhatod, hogy arra kérted, hogy mesélje el Kíváncsi fáncsit, és ha hogy "jó volt-e kibeszélni", akkor igen, hatalmas orgazmusod volt tőle.
Nehogy már féljél tőle!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!