Szerintetek ez normális ilyen helyzetben?

Az normális, ha van egy ember (nő) az életemben akit a saját anyámként tekintek rá, mert több szeretetet ad, mint a saját anyám, mert ő legalább úgy törődik velem, mint egy anyának kéne. Bár csak 14 év korkülönbség van köztünk. Benne legalább megbízok és mindig ad tanácsot, ha valamit nem tudok. A rendes saját anyám meg csak piszkál mindenért és sosem támogat semmiben. pl. Az infó közép érettségimnek sem örült, azt mondta, hogy ez semmi. Pedig nekem nem volt az. Ez volt életem első éles vizsgája. De a "pótanyám" mindenben támogat és büszke rám.