Ebben a helyzetben normális, hogy megtagadom 'anyám'?
19 éves vagyok.
2014 nyarán elváltak a szüleim, és anyukám otthagyott/ elhagyott, ezáltal én az alkoholista apámmal éltem tovább..
Csak ivott, veszekedett velem nagyon durván, és pénzt sem adott.. 1 forintot sem. Nagyon csúnya válás volt..
3 hónap után elköltöztem apámmal, 1,5 évig éltünk együtt, most pedig 1 hónapja egyedül élek, albérletben.
Apa ad pénzt, és támogat, de nagyon sokszor megalázott, megbántott, belegázolt a lelkembe. Többre tartja a párját mint engem. Nagyon durva dolgok történtek.
2 év alatt egy kezemen megszámolom, hogy anyám hányszor hívott fel. Amikor elhagyott, az első 3 hónapban fel sem vette a telefont.
Eladta a házunkat amit még apával vett közösen, de az Ő nevén van. Vett egy másikat, és 3-4 hónapja csinálja.
3 szobás házat lecserélt egy 1,5 szobásra, mert más helyen van, holott nekem még van egy bátyám.
Az utóbbi időben "helyrejött" a kapcsolatunk, de ma kiderült hogy felületesen.
Mondtam neki, hogy ideiglenesen (2-3 hétre) hazamennék, amíg nem lesz kiadó az itteni lakás amit kinéztem magamnak. Erre összevesztünk. Miért most szólok? Tönkretettük őt, apám k.....zott,stb.. Fel volt háborodva mert hogy gondolom azt, hogy ilyenkor szólok..Nem tud hova tenni, mert épp felújítják a házat. Minek nézem én őt, hülyítem, és csak azért megyek hogy apámat felvilágosítsam, hogy "ott mi van".
Tavaly januárban haza kellett volna mennem, anyagi okok miatt.. NEM pénz kellett volna, hanem csak fedél a fejem felé..azt mondta nem mehetek. 3-4 hónappal ezelőtt a testvérem fel volt háborodva, hogy anyám megvette a házat és beleköltözik a párjával, és kisemmiznek minket. Kinevettem. Ma viszont a történtek után másképp látom.. Egyébként régen én is nagyon csúnyán beszéltem vele, ebben hibás vagyok. Én elismerem a hibám, de neki is vannak/voltam, mégis "mossa kezeit". Mondtam neki hogy eddig sem éreztem hogy lennél, mivel sz....l rám az elmúlt 2 évben. Apám is sz....k rám, de ő egyszer kiállt mellettem, és azóta is támogat anyagilag. Nem foglalkozik velem, de nem hagy magamra.
Mondtam neki, hogy nem vagyok többet kíváncsi rád(anyámnak).
Ő azt mondta ideadja a házrészünket nekem és a bátyámnak és felejtsük el.
Hogy látjátok? Egyébként amikor elköltöztünk apámmal, elkezdtem dolgozni, és anyámnak habi 30 ezret küldtem, hogy valamennyivel segítsem. kb.2-3 hónapig. Az utolsót is odaadtam volna neki.
Én dramatizálom túl, és neki van igaza?
Köszi, és bocsi hogy egy regényre sikeredett.
20L
válasza: válasza:A gond az, hogy most csak a te véleményedet olvastuk el. Anyád véleménye nincs itt, így nincs viszonyítási alapunk, hogy normális-e a döntésed vagy sem.
Én idegenként abból amit írtál azért kiveszek pár dolgot.
Pl:
Anyád akárhogy is nézzük 17 éves korodig ott volt veletek. Együtt éltetek. Mivel csúnya válás lehetett, elképzelhető, hogy a házassága nagy kudarc volt számára, tele fájdalommal. Ezért nem szabad letolni azért, mert menekült a házasságából, és mert a két majdnem felnőtt gyerekétől is búcsút venni kis időre. Nem voltatok már kis gyerekek, hogy ne fogjátok fel, hogy egy válás nem olyan könnyű, ahogy az újrakezdés sem. 2 majdnem felnőtt gyerekkel szinte lehetetlen újra kezdeni. A legjobb megoldás ha nincs más, hogy amíg helyre nem jön az ember anyagilag és amíg nincs normális szállás addig a nagy gyerekek maradjanak a szülői házban.
Az örökségről annyit, hogy amíg a szüleid élnek nem beszélhettek a tesóddal örökségről. Addig nincs örökség. Anyud megtehette volna azt is, hogy elad mindent, házat, ingó vagyont, és elkaszinózza 1 nap alatt. Amíg élnek addig azt csinálnak vele amit akarnak. Azt, hogy ennek ellenére hajlandó fizetni valamennyit a ház árából, azt meg kell köszönni. Nem köteles, mert az övé. Nektek nincs házrészetek. Nincs örökség.
Írtad, hogy elköltöztél. Vagyis felnőttként próbálsz boldogulni. Akkor miért várod el, hogy anyud támogasson anyagilag? Dolgozol. Neked sem kellett volna havi X összeget adnod anyádnak. Te is nyugodtan közölhetted volna, hogy felnőtt ember, oldja meg a gondjait. Ahogy te is. Kirepültél a családi fészekből, nem köteles egyik szülő sem visszafogadni téged. Ha úgy dönt, hogy nem ad neked szállást akkor el kell fogadni ezt a tényt is. Te is megteheted majd, hogy az idős, beteg anyádat bedugod egy otthonba, mert nem fogadod be.
Csúnyán beszélsz vele. Ezt is te tudod miért. Ez is a te döntésed amit lehet helyesnek tartasz. Én nem ítélkezem.
De így kívülállóként úgy gondolom, hogy túldramatizálod a dolgokat. Felnőttként akartok viselkedni a bátyáddal, de ez még nem megy..
Köszi utolsó. :)
Nem pénzt szerettem volna, vagy anyagi támogatást, hanem hogy néhány hétre hazamehessek a házba, amihez azért nekem is van közöm. Mindegy, így alakult.
válasza:Fogaddel a pénzt,mást amúgy sem fog adni....és ha úgy vesszük addig jó amíg jön a pénz és nem megy.
De ha nagyon nem akarod a lét akkor add nekem.
válasza:neked meg a tesodnak nincs köze a házhoz,
apádnak se mert válláskor osztoztak volna
amúgy én se hagynám feltétlenül hogy a fenött gyerekeim visszaköltözenek mert akor sose menek el
és saját bevallásod szerint neked is van vaj a fülled mögöt
válasza:fizeted a törlesztöket, álltad az önerőt....
amúgy meny apádhoz vagy a tesodal költöz össze
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!