Ebben a helyzetben normális, hogy megtagadom 'anyám'?

19 éves vagyok.

2014 nyarán elváltak a szüleim, és anyukám otthagyott/ elhagyott, ezáltal én az alkoholista apámmal éltem tovább..

Csak ivott, veszekedett velem nagyon durván, és pénzt sem adott.. 1 forintot sem. Nagyon csúnya válás volt..

3 hónap után elköltöztem apámmal, 1,5 évig éltünk együtt, most pedig 1 hónapja egyedül élek, albérletben.

Apa ad pénzt, és támogat, de nagyon sokszor megalázott, megbántott, belegázolt a lelkembe. Többre tartja a párját mint engem. Nagyon durva dolgok történtek.

2 év alatt egy kezemen megszámolom, hogy anyám hányszor hívott fel. Amikor elhagyott, az első 3 hónapban fel sem vette a telefont.

Eladta a házunkat amit még apával vett közösen, de az Ő nevén van. Vett egy másikat, és 3-4 hónapja csinálja.

3 szobás házat lecserélt egy 1,5 szobásra, mert más helyen van, holott nekem még van egy bátyám.

Az utóbbi időben "helyrejött" a kapcsolatunk, de ma kiderült hogy felületesen.

Mondtam neki, hogy ideiglenesen (2-3 hétre) hazamennék, amíg nem lesz kiadó az itteni lakás amit kinéztem magamnak. Erre összevesztünk. Miért most szólok? Tönkretettük őt, apám k.....zott,stb.. Fel volt háborodva mert hogy gondolom azt, hogy ilyenkor szólok..Nem tud hova tenni, mert épp felújítják a házat. Minek nézem én őt, hülyítem, és csak azért megyek hogy apámat felvilágosítsam, hogy "ott mi van".

Tavaly januárban haza kellett volna mennem, anyagi okok miatt.. NEM pénz kellett volna, hanem csak fedél a fejem felé..azt mondta nem mehetek. 3-4 hónappal ezelőtt a testvérem fel volt háborodva, hogy anyám megvette a házat és beleköltözik a párjával, és kisemmiznek minket. Kinevettem. Ma viszont a történtek után másképp látom.. Egyébként régen én is nagyon csúnyán beszéltem vele, ebben hibás vagyok. Én elismerem a hibám, de neki is vannak/voltam, mégis "mossa kezeit". Mondtam neki hogy eddig sem éreztem hogy lennél, mivel sz....l rám az elmúlt 2 évben. Apám is sz....k rám, de ő egyszer kiállt mellettem, és azóta is támogat anyagilag. Nem foglalkozik velem, de nem hagy magamra.

Mondtam neki, hogy nem vagyok többet kíváncsi rád(anyámnak).

Ő azt mondta ideadja a házrészünket nekem és a bátyámnak és felejtsük el.

Hogy látjátok? Egyébként amikor elköltöztünk apámmal, elkezdtem dolgozni, és anyámnak habi 30 ezret küldtem, hogy valamennyivel segítsem. kb.2-3 hónapig. Az utolsót is odaadtam volna neki.

Én dramatizálom túl, és neki van igaza?

Köszi, és bocsi hogy egy regényre sikeredett.

20L