Dolgozó nagylányom megszakította velem a kapcsolatot, mivel nem fizettem ki számára egy felesleges, OKJ-s tanfolyam félmilliós díját. Miként lehetne helyreállítani a békét? Megkereséseimre ugyanis azóta nem reagál, hiába vált okafogyottá a kérés.
Lányom anyjától 2007-ben elváltam. Ex nejem és lányom igényes lakáshelyzetének megteremtéséhez, a közös ingatlan engem illető eladási árából kifizettem az előírt gyerektartást bőven meghaladó összeget egyben és előre (beleszámítva az egyetemi éveket is). Sőt exem kérésére még úgynevezett "zsebpénzt" is biztosítottam, ami a mai áron ~ 2,5 millió Ft.
Mindezek ellenére volt nejem folyamatosan hozzám irányította a gyereket, ha valami jelentősebb kiadás volt várható. Természetesen, amíg tanult a lányom, ezeket a költségeket rendszeresen át is vállaltam. (Még a jogosítvány tanfolyami díját is kifizettem, amit soha nem végzett el.)
Amikor felvették az egyetemre, örömömben azt vettem, neki, amit csak kívánt, többek közt egy akkor legerősebbnek számító laptopot, mert azt mondta, az szükséges a tanulmányokhoz.
Január végén tudtam meg véletlenül, hogy félévkor otthagyta az egyetemet és munkába állt.
Ezután anyja tanácsára színész szeretett volna lenni, de nem vették fel. Az utolsó rostán kérdezte tőle valamelyik főszínész, hogy "miért nem akar vágó lenni?".
Vágó... egy olyan akaratos, önfejű gyerek (bak), mint az én lányom? Ebből is látszik, hogy a felvételin azt sem tudják kikövetkeztetni, hogy milyen valakinek a személyisége, nemhogy hasznos tanácsokkal tudnák ellátni. (A vágó munka egyébként 90 %-ban irányított, csupán 10 %-ban ad önállóságra némi lehetőséget.)
De, hogy még bonyolítsák a helyzetet, nem tanácsolták közvetlenül azt, hogy jelentkezzen egyetemi vágó képzésre, hanem inkább végezzen el mindenféle OKJ-s, semmirevaló tanfolyamokat és majd ezután meglátják. Szóval magyarán bolondját járatták a felvételizővel.
A szerencsétlen, összekavart gyerek pedig elment egy kis színházba is "szakmát" tanulni, hátha úgy előbb-utóbb sikerül a felvételi, de ott leginkább csak átneveléssel, ráhatással foglalkoztak.Szerepet azonban csupán egyetlen előadásban kapott. A ráhatás eredményeként viszont akkoriban megtagadott engem, még a Facebookon is letiltott, hogy ne láthassa senki, hogy van egy másként gondolkodó apja.
A 60. születésnapomra ettől függetlenül természetesen meghívtam. Leírtam, hogy az örökösödésről szeretnék beszélni vele. Erre váratlanul pozitívan reagált (valószínűleg anyja utasítására), és két évig ismét ápoltuk a jó viszonyt.
A 62. születésnapom után azonban, amikor hazafelé vittem, az OKJ-s vágó tanfolyam kifizetését erőltette, és amikor én azt elvetettem, a lámpánál kiugrott az autóból és beszaladt egy vasúti területre. Azóta hiába keresem, hiába hívom ünnepeken, hiába köszöntöm névnapján, születésnapján, nem válaszol. Még a vírus legerősebb időszakában sem gondolt rám.
Lányom 30 éves lesz hamarosan. Több éve dolgozik normális, fővárosi bérért. Nyáron a barátaival rendszerint külföldre (tengerpartra) jár nyaralni, de év közben is sokat utazik úgy belföldön, mint külföldön. Divatosan öltözködik, mindig a legújabb iPhone-ja van.
Jómagam viszont már nyugdíjas lettem és egy vidéki községben lakom. A havi nyugdíjam télen a gázszámla kifizetésére (szó szerint) elég. 30 éve nem voltam külföldön, sosem nyaraltam tengernél. Utoljára 2019-ben voltam 4 napos gyógyfürdőkúrán Tiszakécskén. Egész életemben módjával költekeztem, hogy ne kelljen öregségemre másra támaszkodnom. Megelégszem egy Nokia 6700-as, kőkori telóval, amit igen ritkán használok. Mindemellett sokat olvasok, nem iszom alkoholos italokat, nem kávézom, nem dohányzom, nem eszem feldolgozott húskészítményeket stb. (Szóval megpróbálok egészséges és értelmes maradni.)
A leírtak alapján (elnézést a részletességért) felvetődik a kérdés:
- Jogos, hogy az anyja megpróbált a gyereken keresztül a végletekig pumpolni?
- Jogos, hogy a lányom több éve "kitagadással" büntet?
7/8-ra válaszolva: csak januárban lesz 30 éves a lányom.
Nem tartom jogosnak és értelmesnek a haragtartást, pláne, hogy azt látom a katolikus egyetemen tanul a lányom, ami közel sem színészet. Úgyhogy a békétlenség kiváltó oka megszűnt.
Már csak olyan ötlet vagy közvetítés kellene, amivel ismét megjavulhatna a viszonyunk.
Én nem vagyok amolyan értelmetlenül, dafke módon betartós ember, sokat meditálok a világ dolgain, de nincsenek kifinomult praktikáim.
Egyetlen gyerekem... sokat gondolok rá. És ez az érzés egyre erősebben késztet, ahogy vénülök.
Hátha tudna valaki egy pozitív közeledési lehetőséget, ami hatásos, de nem megalázó.
Nem azért, de én hagynám a francba. Nem szeret. Csak az örökösödésre csillant fel a szeme. Vedd már észre hogy csak a pénzed kell.
Én a második nejemre hagynék mindent, aki velen van, esetleg gondozna is ha kell. Ha tefyük fel ágyhoz kötött beteg leszel, segít majd a lányod? Akár egy pohár vízzel is megkínálna? Nem.
Egy vadidegent ha begívsz az utcáról, az szívesebben vinne neked vizet. A lányod inkább várná hogy kiszáradj, és hamarabb jusson pénzhez.
Nem arra várok választ, hogy mit látok a FB-n. Akor úgy mondom: kizárt az ismerősei közül, így azt látom, amit mindenkivel (a nagyvilággal) megoszt.
Nem szőrözést vártam, hanem azt, hogy volt e már valakinek hasonló esete és Ő hogyan oldotta meg.
Kötözködést olvashat eleget az ember a politikai cikkek alatt lévő kommentekben ahol nem is hírt nézik a vehemens júzerek, hanem keresik, hogy kibe lehetne vadul belerúgni.
Ha meg ennyire közeledni akarsz, nem számít neked hogy nem szeret... Akkor írj neki hogy "Gyere kislányom, kapsz egy 20-ast ha eljössz hozzám látogatóba"
Bár lehet ettől emeltebb tarifa kell neki
En azt gondolom, hogy olyan gyermeketek van , aki amit kert mindig megkapott anyagilag.
Nem. Olyan gyereke van, aki az apja nélkül volt kamasz, és az apja azt gondolja, a gyerek legyen hálás, mert kapott pénzt a váláskor. Kifizette ezt, kifizette azut. Szó nincs arról, hogy időt töltött volna vele. Azt kapja, amit érdemel.
Nem tudom, hogy érzelmileg támogattad-e? Az én apám is mindig mindent megvett nekem, sosem kértem tőle semmit, de mégsem szeretem őt, mert egy idegbeteg ember, csak a szart kereste bennem. Hiába volt meg mindenem és anyagilag támogatott, ezek nem számítanak, ha a szeretet és gondoskodás nincs meg.
Én nem gondolom, hogy ilyen lettél volna a lányoddal, de itt a másik oldal valóban fontos lenne. Megbeszélted vele valaha azt, hogy miért váltál el az anyjától? Belevontad a döntéseidbe, életedbe?
Ha csak egy pénztárca szerepét adtad neki "apa" jelző alatt, akkor itt csúszhatott el valami, és ezeket tényleg minden jó indulattal mondom neked, nem szőrözésből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!