Az anyám erőlteti a gyerekvállalást, én úgy érzem, még nem vagyok rá kész. Kinek van igaza itt? Mit tegyek, hogy tisztábban lássam, melyik a jó út?
Sziasztok!
Olyan probléma miatt írok az oldalra, ami elég személyes jellegű.
4 éve vagyok komoly kapcsolatban, 2 és fél éve élünk együtt és idén ősszel kerül átadásra a közös otthonunk (kibírtuk egy ház felépítését, szóval erősnek érzem a kapcsolatunkat:D). Most nyáron volt meg a lánykérés is.
A párom 46 éves, én 24 vagyok… Igen, ez tudom, hogy sokak szemében maga a vörös posztó. Szerencsére nálunk a korkülönbség nem olyasmi, ami problémát okozna akár közöttünk, akár a családommal, barátainkkal kapcsolatban. Viszont a párom, valamint édesanyám is nagyon erőlteti a babatémát… A párom igazából nem erőlteti, csak elmondta, hogy ő akár már holnap apuka lenne és alig várja, hogy családunk legyen. De ezzel valamilyen szinten nyomást helyez rám, hiszen én vagyok az, aki ennek úgymond az “útjában áll”. Mert amíg nem diplomázok le, nem dolgozom legalább 1-2 évet, addig nem szeretnék gyereket. Mert sosem akartam olyan nő lenni, akinek az az élete, hogy otthon van és ő a hátország, miközben a férje elismert és sikeres. Viszont csúsztam két évet az egyetemen (osztatlan képzés). Tavaly kellett volna végeznem, jövő tavasszal fogok, ha minden jól megy. Ez az én hülyeségem is volt valahol, mert saját erőmből akartam megszerezni a diplomát, nem úgy, hogy anyu vagy apu szól itt-ott, szemet hunynak pár beugróm felett a vizsgán stb. Tudom, hogyha éltem volna a lehetőségeimmel teljes mértékben, akkor már régen végezhettem volna… Itt jön a probléma egyik része. Annyi kudarc ért itt az egyetemen, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy a szakmámban szeretnék elhelyezkedni. Kicsit a “gyomorideg feeling” jön elő, ha a jövőmre gondolok. Bizonytalan vagyok, az az igazság. A diplomámat megszerzem, mert rengeteg idő, energia és pénz, amit belefektettem/belefektettünk és tényleg egy karnyújtásnyira van már csak. De hogy utána mit csinálnék szívesen, nem tudom. És itt van a másik része annak, amiért a kérdést kiírtam.
Édesanyám szerint hagyjam az egészet, nem ér meg ennyi idegeskedést és stresszt semmi sem, nemhogy egy “papír”. Ő azt mondja, hogy örüljek annak, hogy ilyen párom van, mert higgyem el, megfogtam vele az Isten lábát és egy percig ne gondolkozzak a jövőmet illetően, mert ez az ember a csillagokat is lehozná nekem az égről, ha az jutna eszembe éppen. Tudom, hogy igaza van, mert egy csodálatos ember a párom. De szeretnék valamit én is letenni az asztalra, a saját erőmből szeretnék sikeres lenni. Nem azért, mert XY-nak vagyok a lánya, meg ZX-nek a felesége. Anyukám viszont folyamatosan azt erőlteti, hogy igenis legyen minél hamarabb unoka, hová akarok még várni vele és gyerek mellett nem fogok már nagy karrierre vágyni, mert minden percemet vele akarom majd tölteni, nem munkával, tanulással. Biztos vagyok abban, hogy ez tényleg így van/lesz, mert én is vágyom kisbabára, szeretnék anya lenni. De nem egy érettségivel a hátam mögött... Mert még ha nem is dolgoznék soha a szakmámban, akkor is tudnám, hogy van egy jó diplomám azért.
Sokszor azt érzem, hogy az anyám annyit lát maga előtt, hogy van egy párom, aki sikeres, van egzisztenciája, felépített karrierje és így meg van oldva az egész életem, csak csináljak mindent úgy, ahogy ő akarja.
válasza:Legjobb barátnőm 15 hetes terhes, másik két barátnőméknél is tavasszal születtek babák. A párom barátai közül hárman szintén az elmúlt 2 évben lettek apukák. Ne általánosíts ennyire szerintem. Ahogyan az sem igaz, hogy csak a játszótéren lehet gyerektársasággal találkozni. :)
Azt meg ne mondd nekem, hogy egy még nem bölcsis korú gyerek naponta órákat igényelné más gyerekeknek a társaságát.
válasza: válasza: válasza: válasza:#116: Nekem kifejezetten ellenszenves a kérdező, és azt hittem, ezt nem lehet überelni- de neked sikerült! A kérdezőt nyilván 'pehelyben-bársonyban' nevelte papa-mama. Gondolod, hogy ott tényező az, hogy ki vezs a kérdezőnek lakást /nyaralót és ki biztosítja az anyagi körülményeket?
Tutira nem szempont ez. És abban is egyetértünk, hogy anyuka igen is 'meg akarja tartatatni' az idősebb vőlegényt, de nem a lóvé miatt, ahnem azért, mert úgy látja, hogy jók együtt és a lánya boldog. Szóval azt nem vitatom, hogy a mama beleszól, csak az indítóokban nem értünk egyet. Mi a fenéért gondolod, hogy egy ilyen méretű ' buksza' megérné? Nem vitatom, a férfi jól szituált, de nem az a kaliber, akire azt mondjuk manapság, hogy - a kérdezőhöz képest- gazdag, hanem csak ' szinten tarthat'. Ezért meg nem érdemes gyerekszülésre biztatni. Nálad az verte ki a biztosítékomat, hogy azt hiszed: ebben az esetben is minden visszavezethető a pénzre! Hát a nagy lófüttyöt! Mo.-on már nagyon népes az a réteg, akinek a ház/nyaraló/kocsi már nem vagyon, hanem pont olyan szükséglet, mint a napi tiszta bugyi- azért se teszek semmi extrát, csak kiveszem a szekrényből. A vagyon cash-ban min. 100-200 M-nál kezdődik, úgy, hogy a kocsi/nyaraló/lakás/nyaralás 2 havonta már megvan. Szóval anyagiuassággal én tutira nem vádolnám se a kérdezőt, se a mamáját, de hogy a kérdező még nem nőtt fel, az is tuti.:)
válasza:ma 12:51 - ez marha jó :D Jah, anyudnak van annyi esze, hogy felmérte, hogy az eszedért téged se fognak ellopni, és ne most kezdj végre végzősként más irányba önmegvalósítani, hanemkoncentrálj a magánéletedre, és biztosítsd be magad!
Most iróniától függetlenül lehet, hogy igaza van. Elnézve, hogy mennyien mit küzdenek a munkaerőpiacon, mire valahol elérnek valamit a végzettségükkel, vagy egy vállalkozás felfuttatásával (neked kell összeszedned a rávalót, és ha abból is kell megélned, nemcsak valaki más zsebéből nyitsz egy szalont, aztán várod, hogy tóduljon a fizetőképes törzsvendég réteg, akkor nagyon kemény évek várnak...), másik oldalon meg eleve megvan az az életszínvonal, amin anyuék által éltél, csak egyik helyről a másikba ülsz be, és nem kell kivárnod, amíg a magad erejéből valami hasonlót elérsz, akkor én is inkább erre buzdítanálak! Vigyázz a szépségedre, és a gondtalan társaságot biztosító kedélyedre, és nem lesz baj, nyugodtan kezd az életedet gyerekcsinálással, anyudék ott vannak háttérországnak, előbb -utóbb meg valamelyik oldalról lesz örökséged is, ami biztosítja az életedet, nem kell azzal vesződni, hogy magatól is megáll a saját lábadon! Azt meg majd ráérsz kitalálni, hogyan valósítsd meg önmagad, ha marad rá energiád vagy igényed, miközben gyereket nevelsz, ill. a párod kedvében jársz! 46 évesen ugyanis biztos nem azért vett 24 éves menyasszonyt, mert a klasszikus, kialvatlan, leharcolt és kimerült, büfiben pácolt mamaszauruszt akar társnak :D
válasza: válasza:#99 kinyalc, olvasd már el mit írnak mielőtt leugatsz másokat ha már értelmezni minimálisan sem tudod a hsz-emet. :)))))) Gy.k. kettő hozzászólás egybe tartozik ahogy céloztam is rá. Jézusaz égben. Inkább te ne adj tanácsot ! Zárlatos volt a pólya?
A gyerekvállalást kérdését nem kéne összemosni a karrierrel mert mindig valamiért nem lesz jó és hát vannak akik kifutnak az időből szülésznőként láttam ezt meg azt.. egyik nőgyógyászunk is mindig azt mondta a gyerek nem akkor jön amikor a szülő akarja hanem amikor jönnie kell honnan tudjuk hogy csettintésre összejönne nekik most is akár ..a bébi? idióta mi...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!