Az anyám erőlteti a gyerekvállalást, én úgy érzem, még nem vagyok rá kész. Kinek van igaza itt? Mit tegyek, hogy tisztábban lássam, melyik a jó út?
Sziasztok!
Olyan probléma miatt írok az oldalra, ami elég személyes jellegű.
4 éve vagyok komoly kapcsolatban, 2 és fél éve élünk együtt és idén ősszel kerül átadásra a közös otthonunk (kibírtuk egy ház felépítését, szóval erősnek érzem a kapcsolatunkat:D). Most nyáron volt meg a lánykérés is.
A párom 46 éves, én 24 vagyok… Igen, ez tudom, hogy sokak szemében maga a vörös posztó. Szerencsére nálunk a korkülönbség nem olyasmi, ami problémát okozna akár közöttünk, akár a családommal, barátainkkal kapcsolatban. Viszont a párom, valamint édesanyám is nagyon erőlteti a babatémát… A párom igazából nem erőlteti, csak elmondta, hogy ő akár már holnap apuka lenne és alig várja, hogy családunk legyen. De ezzel valamilyen szinten nyomást helyez rám, hiszen én vagyok az, aki ennek úgymond az “útjában áll”. Mert amíg nem diplomázok le, nem dolgozom legalább 1-2 évet, addig nem szeretnék gyereket. Mert sosem akartam olyan nő lenni, akinek az az élete, hogy otthon van és ő a hátország, miközben a férje elismert és sikeres. Viszont csúsztam két évet az egyetemen (osztatlan képzés). Tavaly kellett volna végeznem, jövő tavasszal fogok, ha minden jól megy. Ez az én hülyeségem is volt valahol, mert saját erőmből akartam megszerezni a diplomát, nem úgy, hogy anyu vagy apu szól itt-ott, szemet hunynak pár beugróm felett a vizsgán stb. Tudom, hogyha éltem volna a lehetőségeimmel teljes mértékben, akkor már régen végezhettem volna… Itt jön a probléma egyik része. Annyi kudarc ért itt az egyetemen, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy a szakmámban szeretnék elhelyezkedni. Kicsit a “gyomorideg feeling” jön elő, ha a jövőmre gondolok. Bizonytalan vagyok, az az igazság. A diplomámat megszerzem, mert rengeteg idő, energia és pénz, amit belefektettem/belefektettünk és tényleg egy karnyújtásnyira van már csak. De hogy utána mit csinálnék szívesen, nem tudom. És itt van a másik része annak, amiért a kérdést kiírtam.
Édesanyám szerint hagyjam az egészet, nem ér meg ennyi idegeskedést és stresszt semmi sem, nemhogy egy “papír”. Ő azt mondja, hogy örüljek annak, hogy ilyen párom van, mert higgyem el, megfogtam vele az Isten lábát és egy percig ne gondolkozzak a jövőmet illetően, mert ez az ember a csillagokat is lehozná nekem az égről, ha az jutna eszembe éppen. Tudom, hogy igaza van, mert egy csodálatos ember a párom. De szeretnék valamit én is letenni az asztalra, a saját erőmből szeretnék sikeres lenni. Nem azért, mert XY-nak vagyok a lánya, meg ZX-nek a felesége. Anyukám viszont folyamatosan azt erőlteti, hogy igenis legyen minél hamarabb unoka, hová akarok még várni vele és gyerek mellett nem fogok már nagy karrierre vágyni, mert minden percemet vele akarom majd tölteni, nem munkával, tanulással. Biztos vagyok abban, hogy ez tényleg így van/lesz, mert én is vágyom kisbabára, szeretnék anya lenni. De nem egy érettségivel a hátam mögött... Mert még ha nem is dolgoznék soha a szakmámban, akkor is tudnám, hogy van egy jó diplomám azért.
Sokszor azt érzem, hogy az anyám annyit lát maga előtt, hogy van egy párom, aki sikeres, van egzisztenciája, felépített karrierje és így meg van oldva az egész életem, csak csináljak mindent úgy, ahogy ő akarja.
"azzal sem bírod meghálálni a dolgot, hogy utódot adj neki legalább?"
Jézusom... Mennyire tekinted te a nőket két lábon járó inkubátornak?
Kérdező ha túllendültél az "ötvenévesenmáröreg-nemfogtudnirohangálni-a játszótéren" azon gondolkozz el ha már legalább te nem vagy önző, amit írtam...bár 7 százalékos vagyok itt a válaszommal- nekem 55 a párom de kkva jó pasi tegnap éjjel is namindegy ez..- :) ... ha nem azt teszed amit a szíved diktál azt a frusztrációt óhatatlanul a gyereken vezeted le!!! Gondolok a "bárcsak ezt és ezt tettem volna" mondatokra. Azért ez nem egy elhanyagolható dolog érdekes itt más nem írta ezt...!!! A lepontozás ellenben megy halkan jegyzem meg.
Gondolj erre is ha szembeállítod a gyerek-karrier kérdést később nem fogod tudni visszacsinálni és ennek könnyen a gyermek ihatja meg a levét. Nem haragudni fogsz rá de lesz benned egy tüske, gondolj bele csak... Bennem egész kerítések vannak én négy vizsgát nem tudtam már letenni azóta sem, most 22 éves a fiam:)))))) De aztán beletörődtem de nehéz volt.
Ez nagyon nehéz kérdés , bárhogy is döntesz lehet jó és rossz következménye de az Élet már csak ilyen! Ne legyél olyan mint a frusztált adminok akik általában az első öt kérdést megválaszolják folyton aztán magukkal vitatkoznak.:))
A Down-kórosok többségét amúgy fiatal anyák szülik, az van. És hány fiatal apáról-anyáról hallottunk a hírekben mostanában akiket sajnos már hiába várnak haza. Az is egy döntés ha nem döntesz de később lehet azt is bánni fogod :))
Amúgy meg a szülői értekezletekre középiskolákban a szülők fele el se megy ne izgulj!!!XDDD Mikor már két anyukája lehet valakinek majd pont az fog feltűnni 15 múlva hogy az egyik szülője korosabb?
De amúgy a gyerek-karrier kérdést nem kéne összemosnod a kettőnek elvileg semmi köze egymáshoz...:) pont a fentiek miatt-amit írtam- :)
Hú, azért a válaszolók között is megjelentek az idióták. Szüljön azért, mert alátettek mindent, hálából? 24 évesen??? Akkor is, ha nem akarja, akkor is, ha az apja lehetne a férje, akkor is, ha semmi karrierje, munkája, diplomája?
Beteg vagy te, utolsó.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!