Máshogy viszonyulnak a nagyobbik gyerekemhez mióta megszületett a kicsi és haza jöttünk a kórházból. Kihez forduljak segítségért?

Hova forduljak segítségért? Tudom és érzem , hogy ez nem normális. 6 éves volt a nagy fiam mikor megszületett a kicsi. Imádom a gyerekeimet, meghalnak értük nagyon szeretem őket. De valami történt velem. Mikor megszületett a kicsi nem volt semmi baj. Alig vártam ,hogy haza jöjjunk a kórházból és együtt legyünk. Aztán mikor megérkeztünk és megláttam a nagy fiamat valami bekattant, máshogy nem tudok fogalmazni. Mint ha nem is az enyém lenne. Szeretem de nem tudok hozzá úgy viszonyulni ahogy kellene. Undorító,hogy ezt írom mint anya de ez az igazság és nagyon bánt. Őt sem akarom bántani!! Egyszerűen kerülöm a társaságát. Igyekszem programokat csinálni vele és többet foglalkozni vele. Bele gondolni abba , hogy mit érezhet a kicsi szíve. Nem akarom,hogy szomorú legyen. Boldogságot ész szeretetet akarok senkit adni. De van bennem egy fal felé. Tudom ,hogy ez nem normális! Voltam házi orvosnál , hogy mit tanácsol . Azt mondta , hogy ilyet egy anya nem érezhet és szégyellem el magam. Azt teszem! Nagyon hiányzik mikor nincs itthon, féltem és szeretem. De nem értem miért énekek falat. Nem szeretem amikor megpuszil, vagy megölel mert tehernek érzem. Gyűlölöm magam emiatt. Kérem segítsetek, ki az aki ebben segíteni tud!