Jogosan érzem sz@rul magam?

Sziasztok. 18f.

Édesanyám sajnos nagyon buta. De én ennek ellenére nagyon szeretem őt.

Nagyon fiatal még, 40 éves sincs, de nagyon beteg.

Annyira, hogy kb. amikor itthon vagyok, akkor mindent segíteni kell neki. Fürdés, stb. 2 lépés nehezére esik, hogy elsétáljon a székről a hűtőig kivenni valamit.

Nem is ezzel van a bajom, hogy segítenem kell neki ennyire extrémen, hanem azzal, hogy sokszor ordibál velem és olyanokat is a fejemhez b@szott már nem egyszer, hogy inkább ne szült volna meg engem.

Valamint egyszer elmondtam neki a terveim, és annyit kaptam, hogy majd kíváncsi lesz, hogy amikor csöves vagyok ... Stb..

Régebb óta gondolkozom az öngyilkosságon.

Sokminden van, amit nem is szeretnék leírni, igazából annyi lenne csak a kérdésem, hogy ez normális, hogy ez miatt nincsen életkedvem és depressziós vagyok valamint egyre jobban nem akarok élni?

(Iskola pszichológus állapította meg a depressziót, mielőtt belém köt valaki)

Hogy mondjak egy konkrét példát is.: Elgurul nála valami és elkezd olyan vádakkal vádolni, amik teljesen alaptalanok és jön az, hogy én minden vagyok... Stbstbstb.