Rossz anyának érzem magam, jogosan?

Nem vagy rossz anya, viszont ez a túlzott féltés, lelki terror magaddal szemben nem egészséges.

El kell fogadnod, hogy egyre idősebb, egyre önállóbb lesz.

Olvastam valahol, hogy 10 éves kortól képesek a gyerekek abszolút biztonsággal felmérni például egy közeledő jármű sebességét stb. Sajnos nem tudom, hol olvastam, de ez megragadt a fejemben. Szóval ilyen szempontból (is) érett már a gyermeked.

Amit érzel természetes, jó anya vagy, mert ezek ellenére elengedted.🙂

Szerintem ha nagyon megvisel, keress valakit vagy valakiket segítség gyanánt.

Nem vagy rossz anya, de ahogy már előttem írták, a túlzott aggodalom sem neked, sem a gyereknek nem jó, és nem egészséges.

Az önállóságra nevelés nagyon fontos.

Helyes az is, hogy felhívod a gyerek figyelmét a világban található különböző veszélyekre. Ezt lehet "játékosan" is:

Felvetsz neki egy veszélyforrást, és közösen ötletelgettek, hogy milyen módszerekkel lehet elkerülni. Nyilván hagyni kell, hogy ő mondjon többet, milyen megoldásokra gondol.

Nem vagy rossz anya, ez teljesen természetes, hogy fèlted.

De, túlságosan aggódsz.

Szerencsére a gyerekrablások nagyon ritkák Magyarorszàgon, nem kell attól fèlni.

Sokkal inkább az miatt, hogy biztonsàgosan közlekedjen, az úton ne játszanak, ilyenekre tanítsd meg.

Semmi jó vége nincs az ilyen túlontúl aggódásnak.

Egyre önàllóbb lesz, egyre töbször fog egyedül menni, később hazaérni.

Te, meg ha minden egyes percet azon aggódsz, hogy elraboljàk a lànyt, kikészülsz idegileg, és tönkre mész.

9. vagyok.

Plusz ha kimutatod neki, hogy ennyire félted a rablastól, akkor akaratlanul is beleneveled abba a tévhitbe, hogy az utcàn csakis rossz történhet vele, minimális időt töltsön ott, ott is örökké hátra nézzen, nem-e követi valaki.

Az óvatosság nem egyenlő a félelemmel.

Óvatosnak kell lenni az idegenekkel persze, nem àllni le velük, stb. stb., de közben önállóságra is nevelni kell a gyereket egy szülőnek.