Anyám folyton a képembe vágja, hogy nem szeretne majd unokázni? Miért? Normális ha elutasító egy nagyszülő?
Most várom a babámat. Jelenleg az anyukámékkal élek, mert a párom a munkájából kifolyólag sokat van külföldön. Már nézeget helyhez kötött állásokat is itthon, nem fog örökké így maradni. A lakás, amiben lakni fogunk pedig felújítás alatt áll. Tehát, anyukámmal, apukámmal és a tesómmal vagyok itthon. Nem tudjuk, hogy készen lesz-e a lakásunk decemberre, amire a kisfiamat várom.
Anya naponta mondja, hogy most lett nyugdíjas, nem álma unokázni napi 24-ben, ha el is költözünk; akkor sem akar naphosszakat a gyerekre vigyázni, kicsit élni szeretne. Az a helyzet, hogy én nem is kértem ezeket tőle. De mégis olyan elutasító velem. Rengetegszer kiemeli, hogy heti egyszer itt lehet az unoka pár órára, de nem akarja helyettem nevelni.
Nekem ezek szörnyen esnek, mert első baba, tele vagyok bizonytalansággal és még az anyámtól is az elutasítást kapom. Lassan bűnnek érzem, ha majd bármi kis segítségre lesz szükségem.
Anyukád csak ebben a kérdésben ilyen? Nem lehet, hogy csak megragadja az alkalmat, hogy megsértsen, mert ilyen a személyisége?
Én megmondanám neki, hogy ne aggódjon, látom irtózik a kisgyerekektől, és amint elköltöztem, soha többet - még távolról sem fogja - látni a gyerekem, mindkettejük érdekében. Ezzel a vitát lezártam, és többet egy szót sem akarok róla hallani, különben engem és a páromat sem fog látni többet a költözést követően.
A helyedben kicseréltetném az erkélyajtót, és mivel már csak a konyha van hátra, átköltöznék így a lakásomba. Gondolom van lehetőség most is mosogatni, főzni, csak mondjuk a konyhabútor/burkolat nincs kész.
A fenének sem hiányzik a mártírkodása.
Így hozta a tudtodra anyukád, hogy ideje lenne költözni, nem akarja hogy oda szülj.
Ha már csak a konyha nincs kész miért ne lehetne beköltözni.
Tudom hogy nem leszek népszerű, de leírom:
Te laksz felnőttként az anyukád lakásában, és nem ő a tiédben. Ha az ő házában laksz, az a minimum hogy csöndben tűröd amit csinál (nyilván ésszerű határon belül értem ezt, nem fizikai erőszakra és hasonló), vagy ha nem tetszik akkor lehetőségeidhez mérten elköltözöl. Nem decemberben, nem jövőre, hanem most. Vagy ha ott akarsz marandi, akkor behúzod füled-farkad és maradsz, de akkor azzal együtt anyukádat, és az ő viselkedését is fogadd el.
Érdekes, hogy ahol nem az elutasító nagymamának adnak igazat mindenki le lett pontozva. Nem is érdekes inkább hányinger. Szerintetek ez egy normális nő reakciója az első unokára? Milyen családotok van nektek? Nyilván nem arra gondolt a kérdező, hogy a nagyi nevelje amig ő bulizik. Egy normális nagymama AKAR foglalkozni az unokával és örül a jelenlétének. De élből így elutasítani mikor még meg sem született. Pont ő fog a legjobban bőgni, hogy miért nem nyitja rá az ajtót a kutya se.
Kötözködők kedvéért: nem, nem anyjámmal élek hanem a férjemmel, heti 1x jönnek a nagyszülők látogatni de ki se lehet tépni a gyeret a kezükből.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!