Anyám folyton a képembe vágja, hogy nem szeretne majd unokázni? Miért? Normális ha elutasító egy nagyszülő?
Most várom a babámat. Jelenleg az anyukámékkal élek, mert a párom a munkájából kifolyólag sokat van külföldön. Már nézeget helyhez kötött állásokat is itthon, nem fog örökké így maradni. A lakás, amiben lakni fogunk pedig felújítás alatt áll. Tehát, anyukámmal, apukámmal és a tesómmal vagyok itthon. Nem tudjuk, hogy készen lesz-e a lakásunk decemberre, amire a kisfiamat várom.
Anya naponta mondja, hogy most lett nyugdíjas, nem álma unokázni napi 24-ben, ha el is költözünk; akkor sem akar naphosszakat a gyerekre vigyázni, kicsit élni szeretne. Az a helyzet, hogy én nem is kértem ezeket tőle. De mégis olyan elutasító velem. Rengetegszer kiemeli, hogy heti egyszer itt lehet az unoka pár órára, de nem akarja helyettem nevelni.
Nekem ezek szörnyen esnek, mert első baba, tele vagyok bizonytalansággal és még az anyámtól is az elutasítást kapom. Lassan bűnnek érzem, ha majd bármi kis segítségre lesz szükségem.
Dehogy! Nem is akarom “rálőcsölni”, ahogyan mondtad. Pont ezért nem értem, hogy minek vágja ennyiszer a képembe, minek bánt előre, minek fenyegetőzik.
Egyszer sem mondtam, hogy folyton ott akarunk lenni, vagy vele neveltetni.
Így jár, aki anyuhoz vállal gyereket.
Anyád egyértelműen arra alapoz, hogy még jó sokáig nem lesz kész a lakásotok, vagy ha kész is lesz, úgyse mész oda egyedül, majd csak ha a férjed haza jön. Ami kitudja mikor lesz, hány év múlva…
Anyád felnevelte a saját gyerekeit, idős, nem akar már kisbaba sírást hallgatni 0-24, mikor neki már eljött a pihenés ideje.
Ne hisztizz, hanem tegyétek lakhatóvá a lakást és költözz.
2
Azért mert látja hogy beke vagy kényeselmedve a mamahotekbe és eszetek ágában sincs elcuccolni.
Így terveztem ötös, de csak abban az esetben ha még nem tudok elköltözni. Egyszóval, azon vagyunk, hogy mehessünk, a mamahotel állítást pedig cáfolnám. Nem a nyakukra szülök. Az én gyerekem az én(mi) felelősségünk, anyagi kiadásunk.
Pont ezért nem értem ezeket a “bántó” megjegyzéseket. Szerintem egy lánynak meg pont az anyjára van szüksége ilyen helyzetben. Ha jó a viszony. És itt nem arra gondolok, hogy a nagyi vállalja át a munkát, hanem egy kismamának, friss anyukának jól jön a lelki támogatás. Na ez bánt.
A lakás meg készülget, de mikor haza jön a férjem, akkor ránéz+anyagiakkal is úgy vagyunk, hogy kölcsön nélkül dolgozunk, most egy picit megakadtunk. A konyha van vissza, meg a terasz ajtó cserélése.
Mondta, hogy segít? Igen, mondta. Akkor mi bajod van? Hogy tudatosította, hogy meghúzza a határait, és nem akar állandóan ekörül forogni?!
A férjed nem fog egyhamar változtatni az életmódján, nyilván így vagy egyedül maradsz a legfontosabb időkben az üres lakásban, vagy maradsz, ahol vagy, és anyádra hárul majd egy csomó teher. Rohadt önző dolog volt a megkérdezése nélkül azzal számolni, hogy a férjed helyett majd ő lesz melletted.
Nem számoltam azzal, hogy vele leszek, mert mint mondtam, ahogy lehet költözök.
Csak rosszul esik, mert igen, hisztisnek fogok tűnni, de nagyon magányos vagyok, barátnőim nincsenek, a férjem egyelőre még messze tőlem és akkor még az anyám is ezzel fokozza a dolgokat. :( Csak rosszul esik, ennyi.
Semmi baj azzal, hogy határokat húz. Én is magamnak szülök. Az zavar, hogy bánt, piszkál, fenyeget.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!