Akik nem vállalnak gyermeket,milyen öregkort képzelnek el maguknak?

Sosem értettem ezt a "nem lesz senkijük" meg "egyedül lesznek" dolgot.

Miért lennél egyedül? Párod lehet, barátaid, ismerőseid is lehetnek. És a család meg gyerekek sem lesznek ott folyamatosan, nem is várható el tőlük, hogy minden örömforrásod ők jelentsék.

Lehet én vagyok hülye, de komolyan soha nem értettem egyáltalán hogy jut valakinek eszébe a gyerekvállalással kapcsolatban, hogy "majd öregkoromra ott lesz".

Amúgy nálunk a családban megvan a klasszikus mérgező szülő légkör.

Nagymamámtól már 18 éves koromtól azt hallgattam, hogy mikor házasodom már meg, kell találni egy "kislányt" mert család és gyerek nélkül semmit nem ér az élet. A gyerek, az unokák a minden, nélkül csakis boldogtalan lehetsz.

Aztán amikor már idős volt, és folyton panaszkodott, ha rá szóltunk ő volt megsértődve, hogy kinek panaszkodjon, ha nem a családjának, hát azért vagyunk. Idősek otthonába nem akart menni, mert azért van a két gyereke, hogy ellássák, hát ez a dolguk. Anyám bele is rokkant lelkileg a nagyanyám ápolásába.

Apám alkoholista naplopó volt, mindig azt hallattam, hogy majd nekünk kell őt eltartani. Rokkant nyugdíjas volt már 40 pár évesen, rémálmom volt, hogy egyszer tényleg a nyakamba szakad. Örültem, hogy idő előtt távozott az élők sorából.

Anyámnak is volt egy depressziós, megborult időszaka amikor realizálta, hogy minden öröme a gyereke és kaptam is a kérdéseket 30-as éveim elején járva, hogy amúgy nem-e akarok haza költözni hozzá. Gyűlölöm az ilyen érzelmi zsarolásokat, mert én érezzem szarul magam, hogy nemet kellett mondjak, de nyilván nem fogom a saját kialakult életemet eldobni.

Jézusom, ha a naivitás fájna, te már ordítanál.

Nem teszem tönkre még jobban a testem a terhességgel, szüléssel, ergo LESZ esélyem egy hellyel-közzel normális öregkort leélni a barátom oldalán, ahol nem a fájdalmak határozzák meg az életemet, esetleg a tolószéket is megúszom (remélem)

Szóval mászkálós, viszonylag aktív öregkort képzelek el, aminek, ha szülnék, búcsút is inthetnék.

Én szeretnék.gyereket, de egyáltalán nem várom el, hogy segítsenek bármiben is majd öregkoromban.

Látom a csóri magyszüleimet, már 50-55 éves koruk óta élik a semmitérő kisnyugdíjas életüket (mostanában lépnek mand a 80-ba). Én nem akarok ilyen lenni. Én megyek, utazok, élvezem az életet, aktív hobbikkal, stb... Ha nem vagyok már képes ellátni magam, akkor elmegyek erről a világról, mert az nem élet, hogy az ember ül a seggén, vegetál, és várja a „onokát”, és az sem élet, amikor az ember már rá van szorulva mások segítségére mindennapi teendői során.

Ezért is kell ízületkímélően edzeni, egészségesen táplálkozni, kezelni az egészségügyi problémákat, stb...

El lehet húzni az időskort aktívan, vannak példák rá, akár 100+ évesen is. Nem kell ehhez senki segítsége, nem kellenek hozzá leszármazottak, sem fizetett idősgondozók, vagy bármi... tehát a gyermektelenség nem vesz senkinéletéből semmit, abban az esetben, ha el tudja foglalni magát. Én nagyszüleimnek itt a négy unoka is, és így is már RÉG HALOTTAK!! Csak ittmaradtak „onokázni”, de az életük élvezeti értéke NULLA!! Hiába vannak leszármozottak... a semmittevésben segítenek. Ez nem élet!!

Egyik ismerősöm mesélte, hogy a nagyszülője évek óta konkrétan csak vegetált mint egy növény. Ágyhoz kötve feküdt, fürdetni, etetni, pelenkázni kellett. Kommunikálni nem tudott.

Persze ha ismerős megemlítette, hogy ez nem élet, akkor ő volt a szar ember, hát a halálba kívánja a nagyit, milyen gonosz. Azzal érveltek, hogy a nagyi húgának nincsen senkije, és ha meghal a nagyi, akkor neki már senki nem marad.

Hát hurrá, ezért táplálnak egy magatehetetlen, öntudatlan lényt, elhúzva a szenvedéseit. Nem azért mert neki ez jó lenne, hanem mert ők önzők és addig jó míg "él" a nagyi.

"Szerencsére" a nagyi meghalt Covidban, jól meg is siratták, de valljuk be, valahol értelmetlen volt már az a fajta céltalan létezés, amiben tartották.

Hogy milyen öregkort képzelek el magamnak? Teljesen reálisat…

Most vagyok 33… 50-60 éves koromra el fog fogyni az egészséges ivóvíz nagy része, természeti katasztrófák, éhínség, gazdasági válságok, járványok, háborúk lesznek a realitásunk. Szóval vagy megpusztulok valami daganatos megbetegedésben, vagy éhen/szomjan/erőszakosan halok meg, még mielőtt megöregedhetnék. Ennyike. :)