Akik nem vállalnak gyermeket,milyen öregkort képzelnek el maguknak?

A nagyapám testvére agglegény. Nincs se gyereke se unokája. Most 75 éves. Befizette magát egy idősek otthonába ahol teljes ellátást kap élete végéig. Közben pedig a vagyonából szórakozni jár.

Ezzel csak az akarom mondani, hogy a gyermekteleneknek is lehet szép öregkorúk. Mondom ezt én kétgyerekes szülőként.

Szerintem ez a kérdés burkoltan csak annyit szeretne mondani, hogy:

-1: Szemét hazaáruló, miért nem vállalsz gyereket?

-2: Én vállaltam.. ne mondd már nekem, hogy rossz döntés volt a mai világban.. vállalj te is, mert úgy én jobban érzem magam.. ha nem így teszel, akkor te vagy a h#lye.

Vállalsz három gyereket, az egyik Ausztráliába, a másik Kanadába, a harmadik az USA-ba költözik. Mit teszel ilyenkor?

Önző dolog azért gyereket vállalni, hogy legyen, aki gondozzon idős korodra.

Hát eléggé sztereotípiákban gondolkodsz. 13 éve dolgozom idősek otthonában, és egyáltalán nem általános, amit leírsz. Nem az van, hogy az idős, akinek gyereke van, azt mekkora gondoskodás veszi körül, aki meg gyermektelen, az szomorúan sorvadozik a szobájában.

Egyrészt elég soknak külföldön élnek a gyerekei, vagy más városban, vagy egyszerűen nem érnek rá, vagy nem jönnek egyéb okokból. Míg pl. konkrétan volt egy néni, aki bár nem ment férjhez, és nem lett gyereke, de olyan társasági ember volt, hogy konkrétan még a halálos ágyán is egymásnak adták az emberek a kilincset.

Az viszont biztos, hogy azoknak az embereknek, akiknek gyerekük van, jobban fáj a mellőzöttség, mint akiknek nincs. És hidd el, nem függ attól, hogy milyen volt a gyerek-szülő kapcsolat. Nyilván, ahol nagyon rossz volt, ott megszakadt teljesen. De azok az emberek sem törik feltétlenül magukat, hogy gyakran látogassanak, ahol a szülő sokat tett a gyerekéért. Egyszerűen megváltoznak a prioritások. Egy mai 80-100 éves ember (ök vannak túlnyómó részt idősotthonokban, vagy másokra szorulva) gyereke 60-80 éves. Ők még az unokák, vagy a gyerekeik körül forognak, jó esetben hetente egyszer beugranak látogatóba. Van jó pár, akinek a gyereke erre az időre már meg is hal... Az unokák pedig, ha látogatnak is, ez ritkább, életkorukból adódó élethelyzetük miatt is. (Volt egy bácsink, aki egyszer szomorúan mondta, hogy az unokája korábban nyarakat töltött nála, jó volt a kapcsolat, de még egyszer sem látogatta meg, pedig már évek óta bent élt.)

Szóval, az hogy valaki gyereket vállal, az nem garancia semmire.

Hát, az én anyám is kb. ilyen megfontolásból "vállalt" gyereket. Én meg pont ezért EZÉRT nem. Amúgy nagyon kevesen vagyunk a környezetünkben, akik gondoskodunk a szüleinkről. A legtöbb idős ember ugyanúgy magára van hagyva, mintha nem lenne senkije.

A gyerekek élik a saját életüket (egy bizonyos szinten természetesen jogos). De vannak, akik annak ellenére kb. csak karácsonykor "találnak haza", hogy nem volt semmi vita a szülőkkel. Azokról ne is beszéljünk, akik külföldre költöztek.

Egyre többen úgy gondolják, hogy ha "bedobják" a szülőt egy intézetbe, azzal megnyugtatóan el van intézve minden. Igen, van, amikor tényleg nincs jobb lehetőség, de én azt látom, sokszor lenne, legalábbis éveket lehetne nyerni, de a gyerekek sajnálják az időt és a pénzt, még akkor is, ha többen vannak, így akár fizetős segítségre is könnyebben össze lehetne dobni a pénzt. Olyat is ismerek, aki a gyalogtávolságban lévő intézetben lévő apját is csak évente párszor látogatja, pedig ott sem volt veszekedés. Egyszerűen nem érdekli a dolog.

Az unokákról már ne is beszéljünk. Egyre több helyről hallom, hogy nem akarják "erőltetni", hogy az unokának el KELLJEN menni bizonyos időközönként a nagyszülőhöz, nem azért mert kiállhatatlan, csak azért, mert a haverokkal izgalmasabb. Én sem azt mondom, hogy mindig a nagyi szoknyáján kellene ülni, de mondjuk havi 1x azért rá lehetne nyitni az ajtót, nem csak akkor, ha pénz kell.

Szóval még több gyerek sem "biztosíték" semmire, a házastárs is meghalhat hamarabb, szóval könnyen egyedül maradhat bárki, akármennyien is vették körbe fiatalabb korában. Én legalább tudom, hogy senkire sem számíthatok majd. De sok idős ismerősöm megoldja, én is meg fogom oldani.