Egyszerűen nem lehet ráismerni édesanyámra. Mégis miért?
Már az sem érdekel ha kiraknak az oldalról, már megéri hogy kiírhatom ezt magamból.
16 éves fiú vagyok.
Anyukám az utóbbi időben teljesen megváltozott. Rendkívül alpári stílusa lett, de sosem volt "tisztaszájú". Emellett egyre feszültebb. Folyamatosan beszólogat, piszkál és provokál nevelőapámmal együtt. A bátyámat és a nővéremet is szidja a hátuk mögött, ha jönnek látogatóba akkor meg nyalizik, és álszenteskedik. Engem nem enged el szinte sehova a barátaimmal, egyre inkább magáhozláncol és taszít is magától EGYBEN.
Nevelőapámat alázza, becsméreli (néhol aláírom hogy jogosan) ha segíteni szeretnék neki a házimunkában akkor egy "takarodj/inkább ne segíts"-el rendezi le, de persze utána én vagyok a haszontalan lusta dög.
Vérszerinti apámmal elváltak az alkohol problémái miatt amikor két éves voltam.
Apámhoz kapcsolódik az, hogyha egy pitiáner vitában is nekem van igazam és nem anyámnak, vagy esetleg kulturáltan véleményt mondok neki valamiről akkor a fejemhez vágja hogy takarodjak apámhoz ha nem tetszik valami.
Közben van egy párhuzamos kapcsolata egy férfi barátjával, akivel jóval többek mint barátok. Majdnem minden hétvégén nála alszik, minden este chatelnek, és néha miatta viselkedik félőrülten. Akármennyire hihetetlen de csak én és a nővérem tud erről a viszonyról. Azért nem beszélek erről senkinek mert akkor teljesen szétszakadna a családunk!!!
Nem tudok sem a bátyámhoz, sem a nővéremhez költözni mivel előbbi egy kis lakásban lakik egy szobatársával, nővérem pedig a saját családjával él.
Gondolkozom már a szökésen, de inkább maradok itthon és viselem el ezt mintsem az utcai életet válasszam. Legalábbis egyelőre
A "biztos kamu" és a trágár válaszokat mellőzzük ha nem nagy kérés, kaptam már az élettől elég sok izompofont, nem kell még több
A leírtak alapján anyukádnak sajnos komolyabb pszichiátriai betegsége is lehet, ami az idősödéssel még rosszabbodhat. Úgy sejtem, elmúlt 50, és a korábbi alkoholos múlt sem jelez túl sok jót. Beszélhetsz a háziorvosával, talán tudna figyelni további jelekre és óvatosan megkezdeni valamilyen vizsgálatot vagy éppen kezelést.
Próbálj beszélni osztályfőnököddel, igazgatóval, hátha jóindulattal mégis kivételesen lehetne neked helyet biztosítani a kollégiumban, hogy nyugodtabb feltételek között tanulhass. Megérne egy próbát beszélni velük, akár még a nyári szünetben is, vannak az iskolákban ügyeletes napok hetente vagy kéthetente. Fordulhatsz továbbá a gyámhivatalhoz is, csak sajnos ők legtöbb helyen elég bénák :( és amilyen gyatra a gyermekvédelem Mo-on, ez nem sok jót ígér, önállóan pedig nehezen tudnál megélni.
Én már azért is becsüllek, hogy felismerted, hogy ez nem normális helyzet és ki kell jönnöd belőle. A veled egykorúak többsége nem ilyen bátor. Kívánom, hogy megoldódjon ez valahogy. Apádhoz esetleg nem tudnál menni?
Nehéz gyerekkorom volt nekem is. (Ha szeretnél privátba beszélgethetúnk) Én úgy oldottam meg sokat mentem városba iskola után és késön értem haza azt vitatkoztak igyekeztem kedvesen köszöni nekik azt bementem a szobámb.
Volt olyan is elmentem iskola után jó barátomhoz (családja és ő tudta milyen helyzetbe élek) így ekkor is késön értem haza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!