Elmondtam az anyámnak, hogy két hónapja öngyilkos akartam lenni és ez volt rá a válasz? Miért?

Nem akar bántani de a hátad mögött kibeszél, hát oké... Imádom mikor ezt csinálják az emberek, miért nem lehet a másik szemébe mondani? Valószínűleg sz*rul fog esni neki, de legalább meg lehet beszélni a nézeteltéréseket és mindegyik fél jobban megérti a másik motivációit/gondolatmenetét. Na mindegy, ez az én egyéni szoc problémám...

Valószínűleg ő is beleesett abba az előítéletbe, hogy amúgy egy öngyilkos hajlamú ember sem akarja megölni magát, csak figyelmet akarnak, meg hogy mindenki sajnálja őket. Gondolom ezt értette az alatt hogy csinálod a fesztivált. De igazából ha a családon belüli erőszak után/azzal párhuzamosan azt mondja hogy neked semmi se jó, mintha tökéletes lenne az életed, szerintem hagyd a picsába ezt a nőt, az ilyen nem érdemli meg hogy a gyereke foglalkozzon vele.

Nem kéne ebben a közegben élned mert csak egyre rosszabb lesz.

Tudom nehéz de a legfontosabb az lenne most neked ha nyugalom és tamogató emberek vennének körül. Van olyan rokonod, barátod, barátnős akiben megbízol akihez mehetnél? Borzalmas ami történt de ez a múlt. És még olyan fiatal vagy nem tudhatod mit tartogat számodra az élet. A multad nem a jövőd. Ajanlom nekem Edit Eger Döntés könyvét. Ő 15 évesen Auswitzba került. Ahol elveszítette a szüleit, a szerelmét és a gyermekkorát meg az álmait. Mégis túlélve a borzalmakat boldog életet tudott élni. Ha rámírsz privátvan szívesen elküldöm neked a könyvet pdfben. Együttérzek veled. Ilyesmit senkinek nem szabadna átélnie és anyáddal nem kéne együtt élned. Fogadd el rá nem számíthatsz. Akkor sem számíthattál mikor a nevelőapád bántott. Az első alkalommal kellett volna elválnia de nem tette. Így nem is meglepő hogy így reagált csak szomorú.