A barátomnak elmondtam, hogy néha vannak öngyilkos gondolataim, de nem vette komolyan. Felhozzam még ezt neki, mert nem merem?

26 éves nő vagyok. Egyre rosszabbul érzem magam. Egyszerűen nem az, hogy minden rossz, hanem olyan elképszteően üresnek érzem magam. Mindig is éreztem, de próbáltam pozitív lenni, évekkel ezelőtt pszichológusnál is voltam, de sose múlik el. Mindig úgy gondoltam az öngyilkosságra, hogy hiába gondolok rá, nem fogom megtenni. Tudom magamban, hogy helytelen és nem jó, élnem kéne, gyerekem sincs, családom sincs, még lehet, de nem tudok. Van egy párom akivel 3-4 éve vagyok együtt. Neki elmondtam, mikor összevesztünk, hogy néha fura vagyok neki, meg mikor szeretne elmenni a barátaival inni, akkor ellenzem. Nem ellenzem csak úgy félek egyedül itthon. Nem szeretek egyedül lenni már, rettegek. Nem normális, gyógyszreket veszek be, fájdalomcsillapítót sokat, meg nyugtatót. Tudom nem szabad, de nem bírom. Segítenek ilyenkor. És a párom kiakadt, hogy ne mondjak felelőtlen dolgokat. Az apukája régen próbált önygilkos lenni és ez megmaradt benne, és emiatt neki ez érzékeny. Nem akarom megbántani ezért így nem hozom fel neki. De nincs kinek elmondjam, nincsennek barátaim, nincs senkim. De nem tudom már nem is akarom elmondani senkinek. Nem tudom mihez kezdjek, vessek véget a kapcsolatomnak és tegyem meg? Nem tudok mit csinálni.