Otthon kellett volna lennem vele tegnap este?
Itthon élek még anyával és bátyámmal, 24N vagyok, és mindhárman dolgozunk. Csak anyának van jogosítványa, illetve autója is köztünk.
Anya már 61 éves, de rendszerint vannak vérzéses problémái, ami már nem menstruáció, hanem rendellenes vérzés. Korábban volt már egy egészségügyi kaparáson pár éve ugyanemiatt, ugye ez egy olyan műtét, hogy bemegy délelőtt, megcsinálják elvileg 15p alatt egy rövid bódításban jöhet is haza este, másnap mehet is dolgozni. Múltkor mikor ilyen volt neki, akkor bátyámmal busszal elmentünk érte a kórházba és busszal hazakísértük anyát a kérésére, de jól volt, igazából semmi baja sem volt.
Most is ment erre a kaparasra tegnap. Anya párja (habár neki sincs autója) felajanlotta, hogy elkíséri anyát, de anya kiakadt, hogy neki az lenne segítség, ha valaki autóval tudná bevinni, neki az nem segítség, hogy kísérgetik. Mondom anyának, hogy biztos a párja úgy gondolta, hogy igy lelkileg lenne mellette, anya erre csak forgatta a szemét.
Aztán megvolt a műtét tegnap, én egész nap irogattam neki a munkahelyemről messengeren, hogy mi a helyzet. 6ig dolgozom kb.. Aztán este elmentünk edzeni a legjobb barátnőmmel.
Estefelé anya írt nekem egy mocskolódó levelet arról, hogy hogy lehetek ilyen, hogy ő hazajön a kórházból, én meg teljesen leszarom őt és mindegy.. Nem megyek bele a reszletekbe, de egy egész regényt írt arról, hogy én mekkora szar vagyok es más anyukáknak mennyivel jobb lányuk van és amugy is szar az élet...
Ott voltam barátnőmmel, teljesen le voltam fagyva... Egész nap írtam neki, ez egy rutinműtét volt, igen, elmentem edzeni, de anya nem szólt, hogy kéne bármi segítség... Az egészet ő is felvallrol kezelte.. Legalábbis így mutatta... Nyilván most kra szarul érzem magam és a világ legszemetebb emberének....
40-es, és miért nem a párja ment át hozzá este?
Szerintem inkább tőle lett volna elvárható.
Vagy ő is kapott egy ilyen dörgedelmes üzenetet?
#41 Mert a kérdező azt írta h ott lakik!!!!
Azért az h HAZAMEGY AZ ANYJÁHOZ EGY MŰTÉT UTÁN és nem edzeni, nem olyan nagy dolog
Miért a párja menjen át (tehát nem együtt élnek) ha ott a lánya akivel viszont igen
Volt egy terhességem, ami már az első hetekben megállt a fejlődésben (üres maradt a petezsák), de nem ürült ki, ezért műszeresen fejezték be ("missed ab"). Ez technikailag ugyanolyan - csúnya kifejezéssel - "kaparás", mint amin anyukád esett át. Miután a férjem hazavitt, egy dolgot akartam: pizzát. Nem fájt semmim, csak egy kicsit a lelkem, hogy mégsem lesz most gyerekünk. Egyébként olyan volt, mintha simán menstruálnék, tényleg semmiség volt. 2 nap szabit kivettem a rend kedvéért, hogy rendezzem magamban a dolgot, és ennyi.
A világért nem jutott volna eszembe, hogy emiatt anyám jöjjön körülugrálni engem, mikor gyakorlatilag tényleg nem volt semmi bajom. Telefonon megbeszéltük, hogy jól vagyok. A férjemtől azért rosszul esett volna, ha első este elmegy haverozni. Szerintem ilyen helyzetben tényleg inkább a párjától várja az ember a lelki-fizikai támogatást (más, ha konkrét rákgyanú vagy ilyesmi van, akkor nyilván az ember ugyanúgy a vér szerinti családtagjai támogatását is kívánja). De a férjemtől is csak annyit kértem, hogy rendelje oda a pizzát, mire hazaérünk, más segítségre nem volt szükségem, mert mire lett volna?
Ha érzékenyebben érintett volna a helyzet, és több/más törődésre vágyom, akkor meg mondtam volna. Anyukádnak is mondania kellett volna. Egyetértek veled abban, hogy ha azt jelzi, hogy semmiség, akkor jogosan veszed úgy, hogy nem okoz neki problémát.
A vér miatt kérdezz rá, minden rendben van-e, mutasd ki hogy aggódsz. De ha arra is passzív agresszív leszólást kapsz, akkor nyugodtan mondd meg neki, hogy világosabban kellett volna kommunikálnia, nem az ellenkezőjét mutatni annak, amit elvár. Miután a párja törődési szándékára is a szemét forgatta, joggal gondolhattad, hogy talán te is ezt kapnád tőle, ha hazasietsz a sarkában kajtatni, hogy jól van-e.
Anyád tipikus mártír típus.
Soha semmi nem jó neki, nyugi, ha otthon vagy, akkor abba is beleköt.
-egyébként miért a felnőtt gyerekét cs.szteti?
Nekem a PÁROM, FÉRJEM az, akit ilyenkor magam mellett akarok tudni, nem a gyerekem, aki élje az életét.
De nyugi, nem vagy egyedül, az enyém is ilyen.
Képtelen kinyitni a száját, helyette elvárja, hogy találjuk ki a nyűgjét, bármi is az.
Utána meg megy a sápítozás, szr. alakozás, sértődés.
Nem tudom miért kell passzív-agresszívkodni.
#49
Az empátia nem az, hogy ott sajnálkozom olyasvalaki fölött, aki azt állítja, hogy nincs is semmi baja (legalábbis előre még ezt mondta). Az inkább idegesítő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!