Otthon kellett volna lennem vele tegnap este?
Itthon élek még anyával és bátyámmal, 24N vagyok, és mindhárman dolgozunk. Csak anyának van jogosítványa, illetve autója is köztünk.
Anya már 61 éves, de rendszerint vannak vérzéses problémái, ami már nem menstruáció, hanem rendellenes vérzés. Korábban volt már egy egészségügyi kaparáson pár éve ugyanemiatt, ugye ez egy olyan műtét, hogy bemegy délelőtt, megcsinálják elvileg 15p alatt egy rövid bódításban jöhet is haza este, másnap mehet is dolgozni. Múltkor mikor ilyen volt neki, akkor bátyámmal busszal elmentünk érte a kórházba és busszal hazakísértük anyát a kérésére, de jól volt, igazából semmi baja sem volt.
Most is ment erre a kaparasra tegnap. Anya párja (habár neki sincs autója) felajanlotta, hogy elkíséri anyát, de anya kiakadt, hogy neki az lenne segítség, ha valaki autóval tudná bevinni, neki az nem segítség, hogy kísérgetik. Mondom anyának, hogy biztos a párja úgy gondolta, hogy igy lelkileg lenne mellette, anya erre csak forgatta a szemét.
Aztán megvolt a műtét tegnap, én egész nap irogattam neki a munkahelyemről messengeren, hogy mi a helyzet. 6ig dolgozom kb.. Aztán este elmentünk edzeni a legjobb barátnőmmel.
Estefelé anya írt nekem egy mocskolódó levelet arról, hogy hogy lehetek ilyen, hogy ő hazajön a kórházból, én meg teljesen leszarom őt és mindegy.. Nem megyek bele a reszletekbe, de egy egész regényt írt arról, hogy én mekkora szar vagyok es más anyukáknak mennyivel jobb lányuk van és amugy is szar az élet...
Ott voltam barátnőmmel, teljesen le voltam fagyva... Egész nap írtam neki, ez egy rutinműtét volt, igen, elmentem edzeni, de anya nem szólt, hogy kéne bármi segítség... Az egészet ő is felvallrol kezelte.. Legalábbis így mutatta... Nyilván most kra szarul érzem magam és a világ legszemetebb emberének....
Hazajöhettetek volna vele taxival, egy műtét után tényleg nem lehet kellemes buszozgatni.
Nem biztos, hogy otthon kellett volna ülnöd, de legalább írtál neki, hogy minden oké-e, jól van-e, kell-e segítség...?
#12 Akkor számítana mentegetőzésnek, ha a kérdező rosszat csinált volna, ellenben semmi ilyen nem volt.
Rutin műtét, legutóbb sem fogadta el a segítséget, ráadásul ott volt neki a párja erre neki áll hisztizni a nagy semmin.
Ahogy a kérdező válaszaiból kiderül, az anyja csak a saját részére várja el a törődést, miközben ő nem így nevelte, nem ilyen mintát adott át.
Nekem is ilyen anyám van. A gyerekei jólétéért egy ujjmozdítást nem tett (mikor húgom 5 évesen kórházba került, nem maradt bent vele a kórházban, nem is látogatta meg mindennap, csak ha autóval elvitte valaki - busszal 30 percre volt a kórház).
Az ilyen anya miért ne azt kapná vissza a gyerekeitől, amit adott?
13, egész nap írtam neki, hogy hogy van... még fel sem kelt az altatásból, már írtam, hogy írjon, ha felébredt. Mikor kérdeztem, hogy jön haza (elvileg nem is szabadna vezetnie 24 óráig), busszal? Akkor mondta h nem buszozik, majd megoldja... (autóval ment oda is, haza is vezetett).
Nyilván ha olyan a műtét, ahol tudom, hogy ténylegesen vágtak, varrat van stb, az teljesen más. De ez kávzi egy mesterségesen előidézett menstruáció felgyorsítva. De nem is ez a gond, mert nyilván műtét, műtét, egy trauma a szervezetnek. Csak már a múltkori ilyen esetnél is, mikor ilyenen volt anya, igazából nem tudtunk mit csinálni, anya lefeküdt pihenni, tv-t nézni.. ebből gondoltam, hogy most sem tudnék neki mit segíteni, tekintettel arra, hogy jogsim sincs... a taxin én is gondolkdotam, hogy mondom neki, jöjjön inkább azzal haza, csak aztán elvetettem, mert tudom, hogy úgysem költene ilyenre..
Nézd, az egy dolog, hogy nem voltál otthon, mert mondjuk dolgoztál, de munka után én nem tudtam volna nyugodt lelkiismerettel edzeni menni, az a minimum azért, hogy egyből hazamegy az ember ilyenkor, bármilyen is a viszony.
nálunk hasonló a helyzet, de egy láznál nagyobb volumenű, nekem anno a második szülésem lett sürgősségi császár, lábtartás, magzatvédelem okán corporális (bikinivonaltól köldökig, hosszában) és anyám se a kórházba nem jött be, se az ajtót nem nyitotta rám otthon vagy 2 hónapig, nemhogy bármit segített volna.
Mindettől függetlenül most dupla műtétje után ápolom (injekció naponta, fürdésben segítünk, főzés, kötözés, stb...), tesómmal karöltve, nyilván munka mellett, mert attól még nem hagyom kakiban, hogy ő úgy viselkedett, nem alacsonyodok le odáig. Mártír nem vagyok, így ha ennél többre lesz szükség megy otthonba, nem fogom a nyakamra venni, de szüksége sincs rá, nagy értékű tehermentes ingatlana van, 250 ezer +-os nyugdíja, tudja majd finanszírozni (most 72).
Ehhez képest te még otthon élsz 24 évesen. ha annyira fene rossz a viszony, akkor el kell költözni, de ha arra jó, hogy a lakásában héderelj, mert önállósodni drága, akkor azért az a minimum, bármilyen is legyen a kapcsolat, hogy a műtétje napján munka után hazamész, ha már egyszer szabit ez miatt érthető okból nem vettél ki, bár az sem lett volna meglepő éppen.
Szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!