Otthon kellett volna lennem vele tegnap este?

Itthon élek még anyával és bátyámmal, 24N vagyok, és mindhárman dolgozunk. Csak anyának van jogosítványa, illetve autója is köztünk.

Anya már 61 éves, de rendszerint vannak vérzéses problémái, ami már nem menstruáció, hanem rendellenes vérzés. Korábban volt már egy egészségügyi kaparáson pár éve ugyanemiatt, ugye ez egy olyan műtét, hogy bemegy délelőtt, megcsinálják elvileg 15p alatt egy rövid bódításban jöhet is haza este, másnap mehet is dolgozni. Múltkor mikor ilyen volt neki, akkor bátyámmal busszal elmentünk érte a kórházba és busszal hazakísértük anyát a kérésére, de jól volt, igazából semmi baja sem volt.

Most is ment erre a kaparasra tegnap. Anya párja (habár neki sincs autója) felajanlotta, hogy elkíséri anyát, de anya kiakadt, hogy neki az lenne segítség, ha valaki autóval tudná bevinni, neki az nem segítség, hogy kísérgetik. Mondom anyának, hogy biztos a párja úgy gondolta, hogy igy lelkileg lenne mellette, anya erre csak forgatta a szemét.

Aztán megvolt a műtét tegnap, én egész nap irogattam neki a munkahelyemről messengeren, hogy mi a helyzet. 6ig dolgozom kb.. Aztán este elmentünk edzeni a legjobb barátnőmmel.

Estefelé anya írt nekem egy mocskolódó levelet arról, hogy hogy lehetek ilyen, hogy ő hazajön a kórházból, én meg teljesen leszarom őt és mindegy.. Nem megyek bele a reszletekbe, de egy egész regényt írt arról, hogy én mekkora szar vagyok es más anyukáknak mennyivel jobb lányuk van és amugy is szar az élet...

Ott voltam barátnőmmel, teljesen le voltam fagyva... Egész nap írtam neki, ez egy rutinműtét volt, igen, elmentem edzeni, de anya nem szólt, hogy kéne bármi segítség... Az egészet ő is felvallrol kezelte.. Legalábbis így mutatta... Nyilván most kra szarul érzem magam és a világ legszemetebb emberének....